Sóskaszósz

Sóskaszósz Mariann módra

Megmosolyogtam múltkor Titit, aki nem igazán szereti a sóskát, mégis rendületlenül próbálkozott, s megírta hogyan. Kedves Titi  igazad van, a sóskához nem kell hagyma, de a bors se az ő fűszere. Nekem is van rossz emlékem, ami arról szólt, hogy nem állhattam fel addig a vasárnapi ebéd után, míg le nem gyűröm a sóskaszószt. Érdekesnek tartom, hogy mégsem okozott csömört ez a drákói szigor, igaz menzán nem voltam oda érte én sem.
Az én megoldásom egyszerű, bár lehet, hogy más is így készíti, a lényeg, hogy nekem nem passzol sem a tejszín, sem a tejföl hozzá, simán tejjel gyártom, persze Anyukám szerint mind a sóska, mind a spenót húsleves alapon a legjobb, de kinek a pap, kinek a papné. Szóval nekem a sóska és a spenót is jöhet, mirelit, vagy valóságos formájában is kész vagyok megenni, hidegen és melegen, akár petrezselymes krumpli mellé húshoz köretnek, akár szószként egy tükörtojással, mennyei manna.  Így tavasszal persze igyekszem a leveles fajtát elkapni. Szerintem a cukor arányát kell eltalálni, és minél többször készíti az ember annál finomabb lesz.
 
Hozzávalók:

• 1/2 kg sóska (vagy egy 40 dekás mirelit, csak azt előbb ki kell engedni)
• 2 ek olaj,
• 1 ek szárított leveszöldség (só nélkül, szóval nem vegeta)
• 1 tk só
• 3-4 ek cukor (vagy más édesítőszer),
• 4 dl tej
• 1 púpozott ek étkezési keményítő

A legtöbb gond a tisztítással van, a főzés már egy egyszerű bűvészművelet.
Tehát: a sóskát bő langyos vízben megfürdetjük, szépen lehúzzuk a száráról a levélkéket. A fürdetést legalább 3-4-szer megismételjük, a rossz részeket szívfájdalom nélkül kidobjuk, a lényeg, hogy minél kevesebb homok, csigaragacs, pókocska, fűszál, lóheredarab meg miegymás maradjon közötte.
Feltesszük a két evőkanál olajat egy jó mély teflonserpenyőbe, (vagy lábasba), ha forró beleszórjuk az evőkanálnyi szárított zöldséget majd rögtön ráültetjük a lecsöpögtetett, de azért kissé vizes sóskát. Megsózzuk, azért írtam 1 teáskanálnyit, mert valami mértékegységet csak kell megjelölni, én csak úgy szórom mint a zsíros bucira......
Majd egy pár barba trükkel állandó aláforgatással dinszteljük. Tehát, hogy jobban megmagyarázzuk az alul lévő sóskák összeesnek, azokat a hosszú, lapos fakanál aljával középre toljuk, majd fordítunk rajtuk, hogy szép sorban mindegyik levélke összeessen. Általában több részletben fér be a serpenyőbe (vagy fazékba) az egész mennyiség. Mikor a halálra ítélt levél mind összeesett, a lapos aljú fakanállal (amivel a palacsintát szoktuk fenékbe billenteni, hogy forduljon már) kb 1 cm-enként nyomunk egyet rajta, majd forgatjuk, és ha kellően apró a sóska, és nem szemtelenkedik ki közüle egy kósza sötét méregzöld fűszál sem (attól illik megszabadulni), akkor feleresztjük kb 3 dl tejjel és rottyanásig főzzük.
Az azt jelenti, hogy mint egy kis vulkán kezdi eregetni a pukikat magából, persze a kifröccsenést a gyors kavargatással, és a láng sűrű igazgatásával megpróbálhatjuk elkerülni. Tulajdonképpen egy vizes mosogatórongyot is illő odakészíteni, mert némely puki a persze ilyenkor fehér színű pólónkon landol, s attól gyorsan meg kell szabadulni, mert beszáradást követően túl sok fehérítőbe fog kerülni. (domestos, hypo, szóda, és testvérei.....)

Ha kellően ügyesek voltunk, gyorsan félrehúzzuk a kis vulkánunkat és bekeverjük a 3-4 evőkanál cukorhoz (ízlés szerinti a mennyiség, én most az aranyárban mért nyírfacukrot használtam), egy müzlis tálban zsonglőrködve hozzáadjuk a púpozott evőkanál étkezési keményítőt, egyneműsítjük és csomótlanítjuk, majd ráöntjük a maradék tejet, és kis koktélhabverővel felverjük.

Fazék vagy serpenyő tűzhelyre vissza, a massza újra rotyogós állapotba hozva, majd állandó kavargatás mellett belekeverjük a tejes étkezési keményítőt. Innen már csak egy perc kell, a lapos fakanállal sűrűn kevergetve, és kész, ha túl sűrű lenne akkor itt még emelhetjük a tej mennyiségét.

Ezek után lehet trombitálni a családnak, és a többi hozzávalóval elfogyasztani. Tulajdonképpen só nélküli szárított zöldséggel írtam, de szerintem ugyanilyen finom lesz a vegetával, vagy egy húsleveskockával is, csak akkor nem kell bele a só.

Bízzatok benne finom lesz! Majd ha ráérek és nem vizsgázom többet a leves típusú sóskaműveletet is megosztom veletek, pillanatnyilag azonban itt most bűnözök, pszt...........


A végén még megosztok veletek egy kis csodát is szeretett kerti nőszirmok, vagy más néven  íriszek képében.
Bár a fényképezőgép a lila színekkel nem igazán birkózott meg, a nősziromból olyan lehetetlen kék színű virág lett, szerintem így is egy csoda.

A kis titkolódzó....

Sárga írisz, imádom, tegnap becsukva hoztam haza, s lám mi lett belőle.

"Anyák napi habcsók"

Habcsók kalapos linzer:

Megígértem, hogy nem írok egy darabig, de Anyák napja alkalmából süteményt készítettem, már régen kerestem egy olyan receptet amely emlékeztet Apai Nagymamám citromos linzerére. Joanne Fluke krimijében rengeteg amerikai sütirecept is el van rejtve, többek között a karácsonyi habcsók receptje is, ami egy kicsit linzer, és egy kicsit habcsók. A könyv címe "Karácsonyi habcsók és gyilkosság". Mondhatom a történet kivesézéséig még nem jutottam el, de a receptek sűrű nézegetéséig igen. Ez lenne a fent említett süti:

Ez meg itt a tányéron amit kreáltam belőle. Vettem egy egyszerű szív kiszúrót. Majd csak egy kissé átkreáltam a receptet, mivel annyira, de annyira nem tetszett, hogy 4 felvert tojás kell a sütihez és 4 tojásfehérje a habhoz, gondoltam egyet, talán meg lehetne ezt oldani a négy tojás sárgája elvesztése nélkül is, méricskéltem, számoltam (lehet, hogy egy kicsit rosszul). A koleszterinszintet nem mértem utána.
Ez lett belőle.

Az én anyák napi habcsókom:
30 dkg olvasztott vaj,
40 dkg kristálycukor,
4 tojás sárgája
3 db egész tojás (elég lett volna 2 db is, akkor nem vett volna fel annyi lisztet),
2 kk. sütőpor,
1 1/2 kk só,
1 ek citromlé, és a jól megmosott citrom reszelt héja
kb. 1 kg liszt

Habcsók a bevonáshoz:
4 tojásfehérje
30 dkg porcukor
1 kk citromlé,
szórócukor, vagy csokidara a tetejére.

Először kis lángon kiolvasztottam a vajat, majd beleöntöttem a cukrot, egyneművé olvasztottam és félre tettem hűlni. Közben összekevertem a száraz hozzávalókat, mint látható az eredetiben írt esszenciák helyett inkább 1 ek. citromlevet választottam, meg reszelt citromhéjat. Én valahogy az igazi hozzávalókban jobban bízom. Majd hozzáöntöttem a langyosra hűlt cukros vajat, és a tojásokat, próbálkoztam az eredeti recept szerinti 65 dkg liszttel, de ez a mennyiség, -gondolom a tojások meg a citromlé megnövelte a folyékony adalék tömegét,- nem volt elég ezért tettem hozzá még 10 dkg-ot,majd ismételten 10 dkg-ot, megint ismételtem, s a végén kanalanként szórtam, míg egynemű nem lett. Mivel a mennyiség óriásinak tűnt, ezért ketté osztottam a masszát, és az egyik felébe belegyúrtam egy evőkanál holland kakaót. Majd mindkét sütit zacskóban altattam a hűtőszekrényben egy darabig.
A gyúráshoz sem lisztezni, sem olajozni nem kell. Mindkét sütimasszát 3-4 részletben gyúrtam, és a leeső darabokat mindig visszagyúrtam a következő kiszúrnivaló masszába. Először a világos tésztával kezdtem, majd amikor már csak lehullott része maradt, csináltam fele világos, fele kakaós kiszúrt szíveket is. Az utolsó leesett darabot meg egyszerűen felülről belenyomtam a szív formába, tehát hulladékmentes sütigyártást rendeztem. A szóráshoz használtam arany és ezüst színű gombostűfejnagyságú cukorgolyókat, színes dekorcukrot, és csokidarát, illetve próbálkoztam pöttyöket elszórni a szíveken, meg szórás nélküli formát is készíteni.

Az eredeti recept szerint 8 mm magasra (szerintem az enyém 4-6 mm lett) kell kinyújtani majd szépen kiszurkálni egy kedves formával, kés lapjával tepsibe rakni. A tepsit nem kell vajazni. Majd elkezdjük díszíteni a korábban felvert tojásfehérje és porcukor keverékkel. Én megpróbáltam a pisztolyos kekszkészítő gépből kinyomkodni a kis szívekre a tojáshabot. Aztán 180 fokos sütőben 10 percig kell sütni, én még tettem rá 2 perc légkeverést, mert haloványnak tűnt és az eredeti recept azt írta, akkor kész, ha kicsit színesedik a tészta széle.
 
A süti könnyen leszedhető némi hűlés után a tepsiről. A végén kipróbáltam dísz nélkül a sütést, majd amikor kész volt írókáztam és visszaraktam 100 fokon pár percre száradni. Látszik is a végeredményen, ami a süti tetején sült kapott egy kis színt, -minek napozik, aki nem bírja,- amit sütés után írókáztam a tetejére szép fehér maradt.

Nekem a citromos nagyon ízlett, a gyerekeimnek meg a kakaós, de a Nagymamák, -az én Anyukám, meg a férjem Anyukája,- is nagyon örültek neki. Finom volt na !