Citromos túrótorta

Még soha nem sütöttem túrótortát, Bernice Hurst: Édességek minden alkalomra című könyve adta az ihletet, onnan is a narancsos túrótorta. Eljött a szabadság ideje, és mivel két hete gyúrok a túrótortát elkészíteni, ezért selejteztem a hűtőben. .... Szomorú vagyok, megint rám romlott a túró egész dobozzal. Ezért a maradék, de még nem lejárt szavatosságú 1 db 20 dkg-os túróval zsonglőrködtem, és persze én jól átvariáltam, a receptet. Aztán meg kíváncsian vártam a végeredményt. A recept túrót és + túrókrémet írt. Nem volt otthon túrókrémem, ezért sárgabarack lekvárral pótoltam és eggyel több tojással, amíg nem hűlt ki, egész jó illat terjengett a konyhában. Majd hűsölt egy kicsit az erkélyen, de nem bírtuk ki, langyosan meg lett kóstolva, egy kis baracklekvárral.

HOZZÁVALÓK:

A tortaforma kikenéséhez:
1 dkg margarin
5 dkg zsemlemorzsa (másfél evőkanál), meg valami fantáziadús hozzávaló

A túrótöltelékhez:
20 dkg tehéntúró,
1 pohár tejföl, (150 ml),
2 ek. facsart citromlé,
a citrom reszelt héja,
2 ek. sárgabaracklekvár,
2 ek. étkezési keményítő,
1 ek. liszt,
3 közepes tojás (talán M-es volt),
7 dkg cukor (3 ek., ez lehet, hogy már 9 dkg ??)
1 zacskó vaníliás cukor,
1 marék mazsola,
1 evőkanálnyi vaj

Sütési hőmérséklet 170-180°

Idő: 40-45 perc, ha halovány lehet rátenni az utolsó 5 percben egy kis barnító légkeverést, és a végén a sütőben kell kihűlnie fakanállal kitámasztott sütőajtó mögött. Legalábbis ezt írta a recept, ezért az ólálkodó kíváncsiskodóknak jól elmagyaráztam, még véletlenül se vegyék ki melegen és essenek neki.
Valószínűleg a kellemes langyhő kell még neki a végeredményhez.

Így készül:

A tortaformát kikenjük a vajjal, majd körbeforgatjuk a zsemlemorzsával, ezt követően, alszik egy kicsit a hűtőben. Nekem volt otthon raktáron 3-4 édestölcsér ostya, amit a papírzacskójában jól összetörtem és a zsemlemorzsával együtt a tortaformába forgattam, a nagyobb darabokat meg beledobáltam a túrótöltelékbe.
A tojásokat szétválasztjuk és a három sárgáját, a túrót és a vajat villával összetörjük, hogy egynemű legyen, persze nem lesz teljesen sima, hiszen a túró, az túró. Majd hozzáadjuk és jól kikeverjük a tejföllel, citromlével, citromhéjjal, cukrokkal, és a lekvárral, a végén kézi habverővel hozzákeverjük a két evőkanál étkezési keményítőt, és az egy evőkanál lisztet, csomómentesre keverjük, majd hozzáforgatjuk a jó keményre felvert tojásfehérjéket. Tortaformába be, irány a sütő, és la, eddig egész gyorsan ment. Ha kihűlt tessék élvezni a végeredményt.

szerintem finom lett

Így hűlt az erkélyen

Ez a sündisznófejű béka a kedvenc erkélyen lézengő kaktuszom

Migrén

Igen a hasogatós, amitől vasabroncsnak érzed a koponyád, s egy merő fájdalomgörcsnek mindazt, ami benne van. Az az igazi könnyfolyós, a hangot nem tűrő, a csak ezt a zenét ne halljam, csöndet akarok típus. No meg az alvás, az alvásból kótyagos ébredés, és szivacsos nyakmozgás érzés, nagyon remélem holnapra elmúlik.
A villamoson, majdnem fenn maradtam az Astoriánál, aztán aludtam a Metrón az Őrsig, de a Héven már csak pihentettem a szemem, ott baj lett volna, ha Gödöllőnél veszem észre, hogy bocs, de le kellett volna szállni egy órával azelőtt Mátyásföldön.
Persze, ha ide tudok írni egy szösszenetet, akkor már jobb egy kicsit, most vettem be egy Béres Trinell Pro-t és harcolok.
Csak azt tudnám megállapítani mitől van, akkor kikerülném. Illetve tudom, hogy reggel nem ittam kávét, hogy napközben elfelejtettem enni, csak a citromos víz tartotta bennem a lelket, de lehet, hogy ez az "enninembírás" volt az előjel, és közrejátszott valami fronthatás is. Érdekes, most nem volt hányingerem.
Kezd hatni a lórugás, érzem az agyamba a vértolulást, a javulás abból látható, hogy túl vagyok öt mondaton, sikerült telepítenem blogomra a  -t,  továbbá végig bírom/tam hallgatni Morcheeba  -t, és el tudok morfondírozni, hogy hova lett a szombaton gyártott bonbonom,
házi konyakosmeggyesem. Az illetékesek csak annyit mondtak, megettük, majd úgyis készítesz újat... :) Nesze neked, pedig azt hittem nem olyan jó, én eszem meg az egészet, 24 db bonbon oda.

Szentségtörés, avagy konyakosmeggy, meggyes márványos kavart süti, meggyes bukta

Igen garázdálkodtam, állítólag finom...


A konyhai ténykedésem egy teljes hétvégére való különleges grillcsirke petrezselymes krumplival és tzadzikival, de hogy ne unatkozzam, persze hátsó szándékkal, de próbálkoztam eltüntetni néminemű meggyet, ami a hűtőben leledzett. Még most is a körmöm bánja.

Konyakosmeggy:
Hozzávalók:
két tábla 10 dkg-os étcsoki (sajnos csak 40 %-os volt otthon)
2-3 evőkanál olaj
két marék magozott meggy, a meggyek határozottan félbe, majd negyedbe miszlikelve (vágva)
háborús időkből visszamaradt Napóleon konyak
egy teljes vaniliás pudingpor,
3-4 ek. cukor

1 db jobb festőecset, kemény sörtékkel,
2 bonbonkészítő szilikon forma,
egy kisebb és egy nagyobb lábas,
habverő,
fagyasztószekrény,
türelem
citrom, és domestos a fekete körmök alá....

Valamikor a tanulmányaim idején még a múlt évben beszereztem a B-ből két bonbonkészítő szilikont, gondolván jobb időkre. Már amikor időm mint a tenger. Hát eljött ez a takarítós hétvége, amikor esik is meg a szél is fú, ember selejtez, asszony takarít, meg főz.
Tehát ott leledzik egy kis vödör meggy a hűtőben, s kedves rokonok megint hoztak egy szatyorral, hát osztottam szoroztam, s nekiláttam magozni.
A konyakosmeggy a kedvenc bonbonjaim közé tartozik, de az az igazi, a kézigyártású, az egyik nagyobb, mint a másik fajta. Sajnos kiveszőfélben....
Megkérdeztem a másik felem, mennyi konyakot mer rám bízni bonbongyártás ürügyén, erre azt válaszolta, bármennyit, majd előhozott egy alig használt félig telt Napóleont. Gondoltam kipróbálom, ha már annyit nézegettem kedves bonbongyártó oldalakat Gesztenyét, Rebaba bonbondáját, s a többieket.

Felfőztem az előre kimért 2,5 dl-ig vízzel kipótolt magozott  meggy levét + 1 dl konyakot, majd amikor rotyogott  hozzávegyítettem, a közben 4 ek. cukorral, 1 dl további konyakban kikevert vaníliás pudingport, meg a kimagozott meggyeket is, s sűrűsödésig kavartam.
Ezek után fogtam egy pár szilikonos virágos muffin formát és kb 12 kapszliba, kb. 1 cm magasan belekanalaztam, a meggyes, konyakos pudingos zselét, majd, - hűlés után persze,- betettem aludni a mélyhűtőbe.
Feltettem egy nagyobb fémlábosban vizet, s a kisebb lábosba a vízgőz felett kikavartam 2-3 ek. olajjal az összetört csokikat. Sajnos elrontottam, úgy gondoltam csak 40 %-os az a fránya étcsokinak nevezett, hát teszek bele még egy kis holland kakaót, hogy megadjam az ízét, s ne érződjék annyira az a fránya entivanilin, vagy miafene..... Hát besűrűsödött, akkor gondoltam egyet talán egy kis vaj jót tesz neki, belevágtam egy ujjnyit, de tovább nem mertem garázdálkodni, így kezdésnek ennyi is elég volt.
A bonbongyártó videókon egy mesterbonbongyártó fiatalember ténykedését néztem végig, neki nagyon szép folyós csokija volt, és pikk-pakk öntögette a formákba, forgatta, asztal lapjához csapogatta azokat.
Az én csokim nem így nézett ki, inkább úgy, mint akit úgy kell majd kirobbantani a helyéből.
De itt még nem keseredtem el...... na nem nagyon .....
Behűtöttem a bonbonformákat és a festőecsetemmel (1 x 1 cm a pemzlije) próbálkoztam a kapszlik oldalait csokival bevonni több kevesebb sikerrel, majd fagyasztóba be, 10 perc után fagyasztóból ki, megint egy adag oda neki a csokiból. Majd amikor úgy láttam, hogy az oldalához is tapadt már néminemű anyag újabb fagyasztás következett, s ezek után kiskanállal beleerőltettem a fagyasztóból kivett konyakos meggyes zseléből, de csak annyit, hogy a tetejére is férjen a csokiból. Persze a csoki közben ott állt a forróvizes lábas feletti kislábasban, hol újramelegítve, hol elzárva a gázt. Sajnos hőfokot nem tudok mérni a csokiban, meg ilyen hétvégi garázda ne is kérkedjék ilyesmivel, az ujjamat nem nyomtam bele, elég volt a vasaló gőzőlőnyílása, és a sütő oldala sebszerzés ürügyén a hétvégére. (Persze mert vasalás is volt maratoni.)
A végén a tetejére festettem az ecsettel a csokit, majd próbálkoztam lehúzni a galuskaszaggatóval ami kitüremkedett belőle.
Fagyasztó zárta a sort. Így utólag elmondhatom, a csoki nem úgy nézett ki mint a bonbongyártós videón, ott keményen folyós folt, na persze én sem úgy nézek ki, mint a bonbongyártós mester ott a felvételen, s nekem végig sűrűbb csokival volt dolgom. S az uszkve 12 db bonbon legyártása így elsőre hosszú folyamat volt. Nem mondom ízlik... ízlik, de a fent felsorolt utóműveletek miatt nekem egy kicsit entivanilin íze lett a csoki részének, a férjem szerint keserű, szerintem meg csodák csodájára marascino likőr íze van amit meg nagyon szeretek. Persze nem értem, hogyan lett a meggy cseresznyemaglikőr ízű......
Azért legközelebb 70 %-os csokit veszek.
Viszont a konyakos zselé szenzációs benne, és nem gondoltam, hogy ilyen elfuserált csokoládéval is ilyen szépen kijönnek a bonbonok a kis kapszlikból. Azt persze külön sikernek veszem, és meg is veregettem a vállamat, hogy egyik bonbonom sem tört össze, pedig emlékeim szerint még egy kis cukrot is csempésztem a csokiba.... :) :)
A dilemma a következő: vajon kibírná-e hűtő nélkül a bonbon, merthogy most ott csücsül kék dobozban, nem merem szabad levegőre kivenni, hátha elizzad a csokoládé.....

De mivel meggy volt rengeteg, ezért a Szánternél látott márványos meggyes,

 és bukta gyártása is elkezdődött, a bukta tésztájába én egy kis teljes kiőrlésű lisztet, és 2 ek. zabkorpát is tettem, a tésztája elég jó lett, jutott belőle briósnak is.

És az ablakpucolás utáni orchideám, amit nagyon ügyesen letörtem a száráról zuhanyozás közben, azért sírni nem sírok, remélem ellesz egy pár napig.