Vasárnapi kalácsunkat add meg nekünk óh .......

Tavasz van, s blogtársaim elkezdték sütni a szabadba való kürtőskalácsot, de nem ám parázson. Hol is? Természetesen tepsiben, s mindenféle guriga alufóliázott változatát felhasználva erre. Katánál (Tűpárna) láttam egy tepsire valót, a formából kiindulva talán WC-papírguriga lehet az alap befóliázva, s azon sültek állítva a szépségei.

Én is kedvet kaptam rá, Limara kenyértölcsére volt a kiindulópont, mert Ő!!! mindig feltalál valami újdonságot. Aztán eszembe jutott, a TUTI recept, s inkább megkerestem Szabolcsot, persze Őt is Limaránál lehet "beszerezni", s az ő videojátékából kiindulva alkottam valamit kisebb nagyobb sikerrel. Szerintem első próbálkozásnak megteszi.

Majd nyáron a szabadban, a hozzávaló kürtőskalácsfa már be lett szerezve, persze szerényen még csak két darab, de nagyáruházban is láttam már, tehát semmi elkeseredés.

Korábban már az egyik nagyáruház kifogyott zacskótározójából begyűjtöttem kemény 5 db papírhengert, s mivel nem volt elég mellétettem egy kéztörlőhengerből, s egy alufóliából megmentett papírhengert is. Mindezeket sk. elláttam alufóliával, majd a receptből megmentett vajjal átkentem őket. Sajnos hosszúságuk miatt én nem tudtam állítva sütni őket, mint Kata, de vajazott tepsiben elterülve (fektetve) is sikerrel jártam.

Limara és Szabolcs szerint a kürtőskalács:

• 2,5 dkg élesztő, (Szabolcs szép emlékeim szerint 3 dkg-al készítette),
• kb. 3 dl tej
• 2 ek. cukor + 1 cs. vanillincukor (nekem volt otthon bourboni, hmmmm...)
• 1/2 kg finomliszt (nekem felvett még pár evőkanállal),
• 2 tojás + 2 tojás sárgája (a maradék fehérjék beleugrottak egy kis galuskatésztába),
• 1 csipetnyi só,
• 8 dkg vaj (a maradék 2 dkg-al a tepsik lettek kikenve, és a fóliázott papírhengerek),
  szórás:
  
  • 8 ek kristálycukor,
  • darált dió

A kenyérsütőgép dagasztójába rakjuk a tészta hozzávalóit, (a dagasztólapátok rúdjait, a lapátok ráhúzása előtt egy ek. olajjal meglocsoltam) természetesen az élesztőt megfuttatva a langyos tejben, majd a gép szépen végzi munkáját nélkülem..
Én aszerint, hogy lágy, vagy kemény a tészta tenni szoktam hozzá vagy folyadékot vagy még lisztet. Lisztezett gyúródeszkán kb 1 cm magasra ki kell nyújtani a tésztát, közben nagyon vigyázni, hogy vagy kellően olajos, vagy kellően lisztes legyen mind a gyúrótábla, mind a kezünk, mind a gyúróeszköz, különben percenkénti kézmosás, és ragacsleszedés a jutalom.
A végén még utána megkívánunk egy manikűrözést, csillogó körömlakkal.......
Ha pedig kellően felbosszantottuk már magunk a kelt tészta ragacsos mivoltán, és az asztal alá dobtuk a használaton kívüli tepsiket, s szilikonedényeket a sütőből, mert azoknak ott a tárolási helye, (sajnálom lakótelepi konyha.......), s a sütőt beizzítottuk 200 fokra, akkor jöhet a hadművelet.
Mégpedig az 1 cm-re kinyújtott tésztából kb. 1-1,5 cm-es csíkokat celebrálunk, majd megpróbáljuk eltépődés nélkül felapplikálni a vajas, fóliás gurigákra, melyek pihennek egy keveset a vajas tepsiben.
A hadművelet végén egyneműre gyúrjuk a kis kürtőskalácsokat, majd megpróbálkozunk a lehetetlennel, egy kis kristálycukrot és egy kis darált diót lehelünk a külsejére.
A végén mehet a sütőbe, én az addig bemelegedett gépezeten levettem a fokozatbeállítást 170-180-ra és lévén két tepsit raktam egymás alá adtam neki egy kis légkeverést.
A végén elmondhatom átestem a tűzkeresztségen, ami csak annyit jelent, hogy a leves és a főétel előtt jött a siserehad kóstolgatni, élén Mojszival a dzsungáriai törpével, ami minden vaníliaillatúnak jó barátja, s bármely csokoládéillatú finomsággal előcsalogatható a kis vackából mindenféle zörgések nélkül. (A zörgés csak annyit tesz, hogy ha nem tetszik neki valami akkor morog, s a hang mit kiad magából megfeleltethető egy zárlatos konnektor hangjának....., no akkor ujjakat behúzni!!!! Er-go, győztem!

 

A daráló dobozán látható a koromra utaló jel...., gyengébbek kedvéért, szegény nyamvadt pára csupán 45.-Ft-ba került, óh boldog békeidők..... :):)....

Csak egy kicsit volt nehéz széttekerni, a műveleteket követően, férfiúi segítséggel sikerült csak.
A diót a fagyasztóban altattam pucolva, így nem avasodott, s most a darálást követően üvegben a hűtőszekrényben várja nemes halálát egy reggeli vajas-mézes pirítós tetején.
Mondjuk fenyőméz? Vagy selyemfű?

Íme a gurigák még vajas bundájukat megelőző állapotban, büszke vagyok rájuk, bár ez még nem a teljes arzenál, s a végén csak nagyobb tepsikben fértek el a tésztával együtt.......

Végeredmény hipp-hipp és hurrá ! A láthatóan nagyobb példány a papírtörlőkendő gurigáján, a kisebbek az áruházi zöldségeszacskó papírhengerén váltak éhes siserehad martalékává.....

Mojszika, egy pár nappal a diós kalács hadműveletet megelőzően. Majd ha ráérek írok róla egy-két posztot. Nem, kell nagyon meglepődni, az ott egy  kagylóformájú csokibonbon. Néha én is elcsodálkozom mikre nem fanyalodik egy rágcsálóféle, pedig elhihetitek neki való finomság is van, mondjuk cékla chips. Hiába nagy ínyenc. Néha elgondolkodom mi lenne ha hosszabban szabadságolná magát a WC  papír-vidámparknak álcázott ketrecéből mondjuk a konyhába, egy kis csokiszagot követve........ Eddig háromszor már sikerült megszöknie, de a hírrel miszerint elbújik, bevackolja magát, s elő sem jön rejtekéből, majd végelgyengülésben elhalálozik, és csak a múmiáját találjuk meg majd valamelyik lakásfelújítás során én nem értenék egyet. A sokat szeretgetett, simogatott, finomságokkal csalogatott hörcsög igenis előcsalogatható. Igaz néhány 10-20-30 perc szépen kérést követően, de csak kibújt a konyhapult alól. Ha kérdeznétek akkor a válaszom nem... nem emlékszem milyen finomságot lengettem az orra előtt......