"A papiros"

Gondolkodóban voltam az elmúlt időszakban, er-go most már pihenőben vagyok, de hogy ne rébuszokban beszéljek  s i k e r ü l t !  4, 4, 4, és 4. Hipp-hipp meg hurrá! Az óriási kő leejtve, mert a nagy tanulási hajrá véget ért.
Elmondhatom nagyon jól éreztem magam az államvizsgákon, persze csak azok után, hogy valaki szavajárását idézve kihúztam a "sztár" tételeket.  Addig meg .....
Egyébként mondhatni úgy keltem fel, hogy hiába volt, a rengeteg olvasás, visszamondás, hangos felmondás, vázlatírás, és utánanézés, az utánanézés négyzetre emelve, a tételhúzás gyakorlása, semmi, de semmi nem jut az eszembe. A leltár rengeteg kóla, kávé, állva olvasás, közben fültépkedés, és csípőriszálás, csak hogy ébren maradjak még egy kicsit, csak fogjon az agyam még egy icipicit, és még egy kicsit.... Sok morgás, főzés nélküli napok, és persze a hajrá a végén, és az önnyugtatás, hogy egy pár órát azért tudjak aludni előtte, bár az nálam nem probléma.
A nagy napon beérkezvén elolvasni, ki is lesz ma a vizsgabizottság, szörnyülködni, hogy úristen a tavalyiak kire panaszkodtak. Aztán de komolyan ott állni, húzni, csodálkozni, hogy jé emlékszem, de jó! No és persze lenyugodni, az első öt percben rájönni, hogy itt már nem lehet baj, majd kidolgozni és hallgatni a többiek feleletét, és rájönni, erre is tudnék válaszolni, meg arra is.
Majd megkapni a végén a "köszönöm elég" mondatokat, mert beígérték, többen meg is kapták, csak hogy ne izguljanak eredményhirdetésig, hogy akit nem engednek át annak mondanak egy ominózus mondatot, kb. ezt: "ezt jobban meg kell tanulni".
A konklúzió az én érzésem szerint, de hangsúlyozom, hogy a saját véleményem az, hogy nem az a lényeg végig tudod-e mondani a tételt, a lényeg az, hogy el tudj csevegni a vizsgabizottsággal, ne tévedj nagyon el a tudásod rengetegében, és add vissza hellyel közzel azt amit leadtak az oktatók, illetve ha rontasz, tudj javítani. Persze nem voltam tökéletes, nem is lehettem az, utólag is a hibákon gondolkodom, és mindig egyre újabb és újabb variáció jut az eszembe... tényleg erre a kérdésre az előkészítőn elhangzott a válasz.
A lényeg az hogy sikerült, nem is rosszul, hiszen ilyenkor meg van célozva a "csak egy kettes meglegyen".

Persze utána nagy öröm, este szushi, meg washabi, meg több órányi elmaradt vasalás és a hétvége tervezése, hol is tartsak nagytakarítást. Meg önletiltás a netről, csak hogy tudjak pihenni, relaxálni.

Egy kicsit üresnek érzem magam, mint amikor az ember kiengedi a kezéből az addig dédelgetett gyermekét.
Most jönnek a dolgos hétköznapok, és ha nem is dobom a hátam mögé az összes jegyzetet ilyen nagy fába többé nem vágom a fejszém. Elmondhatom, megmásztam egy nagy hegyet, vetekszik a Hochsöldennel,  amilyen szép, olyan magas, de nagyon jó felérni a tetejére és körülnézni. Kívánom másnak is ezt az érzést.

Egyébként azt hittem hurrá időm mint a tenger, egy hét és helyrerakok mindent, de látom nem megy az olyan könnyen, lesz nyár vége is mire minden nagytakarításon, felújításon túljutok. Az első hétvégén két napig a konyhát nyaltam, de szó szerint. Mostanság a szemeteszsákok töltögetése a fő feladatom, a hétvégék meg a pihenésről szólnak, nyár van, tűző nap, zápor, zivatar. Ma fehér ruhában mentem dolgozni, és délután a tűzőgéppel szegtem fel térdig a nadrágom akkora zápor volt hazafelé....
Szép az élet, csak maradjon is ilyen egy darabig.