Sonkás sajtos palacsinta

Mindig a legegyszerűbb ételben rejlik a legnagyszerűbb felfedezés, mégpedig az, hogy nem kell semmi különleges, s egyébként is kimondhatatlan, és sokszor beszerezhetetlen hozzávaló, mégis nagyon finom és étvágygerjesztő tud lenni.

Vendégségben voltunk, csodaországban, egy helyen, ahol még nem jártunk, ezért kétszer is meg kellett nézni, hogy végre akkor találjunk oda amikor kell, és természetesen az is otthon legyen akihez végülis megyünk.... Ezt most elmurphylógiáztam egy kicsit. So: elmaradásban voltunk, mert sohasem akkor találkozunk amikor kell, ezért összejött utókarácsonytól kezdve, utószületésnap és minden egyéb nyalánkság.

Csodaországnak pedig csak azért nevezném, mert ahol három apróság koptatja a parkettát és a kedves szülők zilált idegeit, és a negyedik előkészületben várja, hogy meglássa a napvilágot az csak csodaország lehet, csodagyerekekkel.


Kedves rokonok, köszönjük ezt a sós palacsintát, amit utólagos engedelemmel kitehettem a blogomra, egyszerű sós palacsinta, egyszerű sonka, reszelt sajttal, salátával és majonézzel, és elhihetitek nagyon finom.
Bár a fellelhetőségi helye a mindmegette.hu,  ahol megtekintésem alkalmával mitegy 391 palacsinta receptet találtam, érdemes próbálkozni.

Az ajándékozás is megvolt, a helyzetet az sem rontotta, hogy a csodapapírházikó, 15 perc alatt amortizálódott .... egy kissé, de garantáltan jó játék, még a nagykorú is befeküdt a picik mellé a ház aljába néhány percre, s az egy éves simán ajtót nyitott az ablak helyén... :)

PAPÍRHÁZ, AMORTIZÁLVA