Halászlé

Sok bejegyzést olvastam a halászléről: hosszú lére eresztett halpaprikás, mondja a néphagyomány, Szegeden passzírozva, Baján gyufatésztával készül.
Karácsonykor kipróbáltam, miután még a metróújságból is a halászlé kacsintgatott rám a reggeli fényben, és annak ellenére, hogy második fogásnak mindig valami halféleséget készítek nekikezdtem.
Vettem a Nagycsarnokban 6 jó nagy szelet pontyot, gondoltam nem lehet az rossz. Nekikezdtem receptet keresni, amelyek általában a sok pirospaprikát és a jó sok hagymát emlegetik, no és azt javasolják, hogy többféle legyen a hal. A többféleséget mellőztem, de azért találtam hekket még a fagyasztóba, ezért nem lett autentikus, viszont finomnak finom az biztos.

Hozzávalók:

1 kg vegyes folyami hal (ponty, harcsa, stb. én tengeri hekket is tettem bele, nem rontotta el),

a hal csontosabb, és bőrösebb része az előpasszírozott leveshez, a húsos része kockázva, sózva a második felfőzéshez,

2 zöldpaprika,

2 hámozott paradicsom,

2 óriási fej vöröshagyma (vagy 4-5 kisebb),
2 evőkanál olaj,

édesnemes pirospaprika,

bors,

só,

víz annyi, hogy jól ellepje

Kezdtem a szeletek pucolásával, mert utánpucolásra szorultak a szentjeim, majd jól körbevágtam a gerinc mentén a szeleteket, és a darabolhatatlan részeket mind beletettem az előlébe, a használhatónak tűnő haldarabokat meg kis kockákra vágtam és jól besózva altattam a hideg erkélyen őket, s mivel kevésnek bizonyultak betétnek ezért belekockáztam még a fagyasztómban mindig leledző hekk szeletekből is egy keveset.
A kaotikus méreteket öltő halcafatokat jó sok hagymával, legalább 5 db 4 cm-es vöröshagyma karikázott példányával, egy aprított "csípős" zöldpaprikával, és egy kockázott paradicsommal annyi vízzel, hogy jól ellepje addig főztem, amíg a fakanállal nyomkodva szét nem folyt a halhús. Ekkor   szűrőn átpasszíroztam.

Majd folytattam "pörkölt alapon" ahogy a nagyok mondják a halkockák táncoltatását.
So: Halkockák erkélyről be, és elkezdtem kevés olajon, némi kockára vágott hagymán kifehéríteni őket, majd megszórtam ismételten pirospaprikával, belevágtam megint egy "csípős" zöldpaprikát, és egy pucolt (héjától megfosztott), felkockázott paradicsomot, és mint egy pörköltet rotyogtattam, lassan beleöntve a passzírozott elő-hallevest. Az egészet jól felforraltam, és a végén belefőztem az 1 tojásból és lisztből gyúrt gyufatésztának kinéző tésztát, ami vastag is lett, meg (lévén én két tojással kezdtem) sok is.
Ekkor jött a fűszerezés, a sózott halkockákból a levesbe juttatott só elégnek minősült, de a kétszeres "csípős" zöldpaprika (valószínűleg téli fűízű volt) ellenére kellett bele rendesen borsot tenni, tehát színes borstekerés, és késznek minősítés. Másnapra a maradék levet teljesen felszívta a tészta, és sósabb is volt, de nagyon etette magát.

A családi minősítés: "ilyen finom halászlevet még nem ettem" lett a végére.