Én ezzel az írással kívánok boldog blogszülinapot neked Kati, és remélem így gondoltad.
Kati megkért minket, írjunk szakácskönyvekről könyvajánlót. Mivel egyet nem illik kiemelni, meg az túl erős reklám lenne, ezért több művet csokorba szedtem, s remélem nem lőttem túl a célon. Ezen kívül nem csak szakácskönyveim vannak, de erős gyűjtőszenvedélyem miatt rengeteg netről, újságból, rokonoktól gyűjtött recept gazdagít, s elég ha rájuk nézek, máris egy pár dekával súlyosabbnak érzem magam.
Egy kicsit izgulok is, utoljára a Kőszívű ember fiai c. kötelező olvasmány olvasónaplóján töprengtem ennyit, de akkor még nem darálódott be a kreatív énem, és sokat rajzoltam, főleg század eleji kisasszonyruhákat és lovashuszár rohamokat.
Elmondható, hogy szakácskönyvben nem szűkölködöm, gyűjtögető életmódom néha elhúz az igénytelenség világába, (amikor a nagy-nagy bevásároló központokban a margarinmárka receptes füzetét gyűjtöd be), néha átvezet a saját szerzemények ragasztgatásába, vagy kedves bloggertársaim kitűnő receptjeinek kinyomtatásába.
Zsenge gyermekkorom óta gyűjtöm a recepteket, sokszorosát raktároztam annak, mint amennyit meg lehet főzni egy dolgos hétköznapokkal leledző háziasszony konyhájában. Ez egészen úgy hangzik mintha hörcsög lennék, s bespájzolnám ínségesebb időkre a jó kis szotyimagot, hátha jó lesz valamire, s ha nem hát begyújtunk vele..... pedig ez hörcsögofóbia az tuti.
Régebben újságok főzős oldalait vagdostam, s gyűjtöttem csokorba, majd egy ezrelékét kipróbáltam, s selejteztem őket. Legutoljára akkor szörnyűlködtem el műveimen magam, amikoris a csíkos füzetemet selejteztem, amibe több "Nők lapja", Magyar konyha, s egyéb kivágott recepteket őrízgettem a sohamegnemfőzés oltárára szánva, s meglepődtem, mennyire elavultak mára ezek a receptek. Milyen különbségek vannak régi, s újabb kiadványok között. Hová jutottunk kopasz, szinte csak a hozzávalók felsorolásából álló, s esetleg 1-2 mondattal magyarázatot adó receptektől az oldalakat kitöltő, agyonfotózott, s interaktív szakácskönyvekig, csak a nyálunk nem csordul ki az oldalakról....
Bocsika..
Persze eljött a neten való rendelések kora, megérkezett a TV paprika, s a hal a tortán, Gordon Ramsey, Jamie, Nigella és társai, Kozi és Döme, Bede Róbert, meg a többiek, s velük együtt a szakácskönyvdömping a könyvespolcok polcain. Versenyfőzés, celebfőzés, stb. De tudjátok mit, szerintem rengeteget lehet belőle tanulni, a rossz benne, hogy elveszi az időt az igazi élettől, a tényleges rácsodálkozástól, beleéléstől, de volt egy-két betegségben töltött hét amikor kinézvén a fejemből receptekben tobzódtam, persze ez még mindig nem főzés volt, csak edzés, s hogy célba érjen a szakácstudomány ahhoz éhes szájak kellenek, s a muszáj!
Amint a fotókból jól látható egymás mellé rakva nekem is méterben mérhető a szakácskönyvek se szeri, se száma. Birtokosa vagyok néhány méltó klasszikusnak, úgy is mint Horváth Ilona, Horváth Rozi, Vízvári Mariska szakácskönyvének.
A Rozi és a Mariska azért nagyon jó, mert igencsak leveses vagyok, mondhatni függő, egy jó tejfölös fokhagymakrémleves, vagy tejszínes egresleves, esetleg gyümölcsleves, vagy akár a klasszikus húsleves jó csontos fejével, nyakával beígérése során bárki el tud vinni az erdőbe.
A tetején fénylő "Házibarát 2." a koromat mutatja, volt valamikor egy 1. is, de eltűnt a ködben, pedig garantáltan abban volt az igazi sajtos pipicici recept, még jó hogy fejből is tudom már.
De nagyon szeretem a Szakácskönyv fiataloknak c. könyvet, mely elsárgult lapjaiban is renget főzeléket rejt, van ami még a méltán klasszikus s alapmű Horváth Ilonában sincs meg. Szeretem az erdélyi konyhát, ezért van pár kiadványom, kalendáriumom, talán azért mert a nagyanyámék kunságiak, (nem Debrecen, Szolnok megye keleti része), s igen hasonló ételeket ettem zsenge gyermekkoromban a búbos kemencében sült tojásos kenyértől kezdve az igazi kelkáposztalevesig.
Felültem néhány divathullámnak is, ezért van egy-két példány a mikrohullámú sütők szakácskönyveinek rejtelmeit taglaló kiadványokból, sok a kenyérsütést segítő szakácskönyvekből, (Limarától, Atkáriné Terikétől többet tanultam), római tálhoz való receptek gyűjteményéből, van egy pár "Lajos Mari, Hemző Károly" párosítású kiadványom, sok, mit sok, rengeteg süteménygyártó könyv. Egy pár kiló Stahl Judit, amit még az elején elkezdtem gyűjteni, amikor az első zöld könyv megjelent, megtanultam tőle a neten rendelni, s sokat kaptam ajándékba belőle, nagyon szeretem egyedi stílusát, humorát, tőle nem gondolok rögtön a fogyókúrára, s nincs bűntudatom a muffinok sütése közben.
Nyaralásaink emlékére nemzetközi szakácskönyveim közül legjobban a görög szakácskönyveket szeretem.
Nem utolsósorban, de megbecsült helyen vannak még mindig az újságból kivágott, netről gyűjtött sajtfecnik, a hűtőre ragasztott, ragacsos adalékleírások, a telefonon begyűjtött, "Anyu hogy csinálod"-ok, és a stb.-k.
Garantálom, hogy a legeslegjobb recepteket egy fodrászüzletben eltöltött másfél óra során szerzi az ember, amikor kinek-kinek szája íze szerint elmesélődik honnan sütötte a sacher kockát, mit jelent az angolos karácsonyi ebéd, vagy a negyedik féle mákosguba elkészítési recept. Aztán lássuk csak ünnepek előtt mindig beszerzek egy-két-három sajtóterméket, rengeteg reklámmal, ezért van néhány elporosodott Magyar konyhám, és mindenféle kuktás, főzős újságom.
Kedves Kati, a legjobban használt és szeretett szakácskönyveim:
Horváth Ilona - rongyos, kajafoltos, szakadt példánya, ahol mindent megtalálok (ha meg nem akkor utánanézek a neten nálatok),
nagyon sokat forgattam
Stahl Judit zöld könyvét, mert olvasmányosan, és élménygazdagon, mesélve főz, olyan kedvet okozva az olvasónak, hogy még a nehezebb fogásoktól sem riad vissza, és kedvesen magyarázza a különlegesebbnél különlegesebb hozzávalók beszerzési helyeit, ha őt olvasom, úgy érzem, mindent meg tudok főzni, pedig á.... dehogy.... Lásd omlós malacsült, a világ legjobb grillcsirkéje, dubrovniki sangria, stb.
Stahl Judit "Büntetlen örömök", amitől nem szégyellem, hogy imádom a csokit, és rengeteg muffint sütöttem belőle.
Fűszerek könyve, mert az az uszkve 20 fűszer amit minimum használ az ember állandóan élete során olyan csokorba van szedve, receptekkel és jótékony hatás taglalásával, hogy csak na.
Édeskönyv - azért mert bár a kiadványom hibás, de már vagyok annyira sasszem, hogy felismerem melyik recept címét keverték, valamely másik recept címével, és jó forgatni. A kalácsot innen tanultam, és a blogokból vettem a bátorságot variációk kipróbálására.
Palacsinták könyve, amit sokszor szinte átolvastam, mégis mindig az a néhány palacsintát sütöm, amit megszoktam. Egyszer még egy nagy és óriási 1-est is kaptam palacsintasütésből, majd ha lesz rá ingerenciám elmesélem.
Majdcsak belejövök a különlegesebb dolgok főzésébe is.
Sajnos még most is szemezgetek kiadványokkal, pedig egyik kedvenc újévi fogadalmaim közé tartozik (bár idén nem fogadtam semmit) hogy az új évben semmiféleképpen nem veszek szakácskönyvet, főzős újságot, és bulvárt. Szerintem nem hiányzik a polcomról semmi, főleg, hogy könnyű olvasmányaim között is van egy pár ami nem szakácskönyv, de recepteket tartalmaz.
Kati még egyszer boldog blogszületésnapot, nekem is eljön nemsokára az időm.
Köszönöm a téma felvetését, nagyon jó ötlet volt, de, most már jöhetsz hozzám takarítani, mert akkora kupacot építettem szakácskönyvből a számítógép mellé, hogy mindjárt rám borul.... :)
Puszi!
A hozzávalók pontos mérése fontos, ebből az adagból lett egy maréknyi a hűtőbe félretéve, zacskóban várva a jószerencsét, és a kreatív időt, ami remélem lesz még egy kicsi.
