Díjak

Hálás köszönettel veszem, kaptam egy ajándékszettet, sorsolás útján, ezt itt baloldalt, a la: Mónitól.
A szettet Kata varrta, s Móni háttere a minta rajta. Azt még nem tudom, hogyan kapom meg, majd lelevelezem……

 
Azontúl még más öröm (csak egy betű a különbség az "üröm"-től, ugye?) is ért, belépésemet megtisztelve kaptam rögtön kettő bloggerdíjat, ezeket itt baloldalt: Aranyalmától.

Első dolgomat megtettem tehát lájkoltam (ezt így kell mondani?) a bloggjuk hivatkozását, sőt arra is rájöttem csekély próbálkozás után, hogy éppen a reám vonatkozó oldalakat csöppentsem ide, remélem jól és ügyesen megoldottam…….. Katával még túl is teljesítettem, de hát ő volt a kreatív személy, aki megvarrta azt a gyönyörűséget.

Szívet melengető érzés hipp-hipp, meg hurrá, meg whaoooo!

Azonban addig addig settenkedtem, míg a legbénább módon a saját blogomba írt köszönő sorokat szépen egy kattintással eltüntettem. Egy egész estét eltöltöttem vele, még tegnap, majd bosszankodva lefeküdtem. Sajnos most már tanulnom kellene, ezért bocsánat de egy köszönőlevélbe applikállak benneteket, mármint Mónit és Aranyalmát. Remélem ezért nincs harag.

Lányok köszönöm, és ha lenne egy pulpitusom, most mögüle sorolnám jótevőim nevét a Hudini, vagy Mojszi névre hallgató dzsungáriai törpehörcsögömmel zárva a sort!!! A szabályra nem emlékszem, mármint a bloggerdíj továbbküldésnél a minimum bloggerszámra, de Aranyalma 7 személynek küldte, hát én is így teszek. Azt még kigondolom, hogyan értesítsem a díjazottakat, de talán megtámadom őket egy bejegyzéssel és belájkolom nekik magamat. Hú ez nagyon szép mondat volt.

Íme a HETEK:

Azok a bloggerinák (annyi bloggerinót nem ismerek, hogy közülük is válasszak, persze), akiknek a díjat küldöm indokokkal. Én nem rónék senkire kötelezettséget, aki úgy érzi, hogy elég díjat kapott, vagyis nem gondolja, hogy leszárad a hüvelykujja, vagy a hüvelykujjáról a köröm, ha nem küldi tovább (valahogy így fogalmazott Naomihenger) az nyugodtan hagyja ki. Én, mint első alkalommal díjazott, most úgy éreztem, hogy kell. Tehát a teljesség igénye nélkül, csak úgy hirtelenjében, mert mindenkit nem sorolhatok fel sajnos:

1. Móninak, mert szeretni, és követni való, ahogy celebrálja az életüket --> Praktikák sok gyerekhez,
2. Gabócának, mert, mert, mert, tehát azért mert vállalja önmagát, mert imádom a szarkazmusát, és mert most valamiért ritkábban blogol -->  Naomihenger,
3. Limarának a sajtos hajtoványért, és a sok kelt tésztáért, amit kipróbáltam nála, no és Szabolcs videói amit feltett sem megvetendőek,
4. Gesztenyének aki először üdvözölt az éteren keresztül, csetléseim, botlásaim nézve, és persze nem utolsósorban azért, mert csokifüggő vagyok -->  Bonbonmánia, és a másik blogján meg túl sok kekszet találtam --> Gesztenye,
5. Emilinek, a szívet melengető naplóért, meg a három csemete kalandjaiért, és a világ legrosszabb tulajdonságáért amit érzek, ami az irigység… -->  Szabóemili,
6. Annak, akit még nem is ismerek, de most ebben a pillanatban, ahogy sorolom a díjazottjaimat, tett meg ismerősévé, és nagyon tetszik a látvány ahova kattintottam --> Mézeskalács,
7. Bardócz Évinek, mert szintén megosztja velünk a világ legcsodálatosabb szerepét --> Tündérmese, és azért mert nagyon szép munkái vannak -->  Évi műhelye. 

ÉS AKKOR AZ ÖNBONCOLÁS TITKOSÍTVA (Tudjátok a meséhez igazodva adok is meg nem is, jusson is, meg maradjon is magamból……)

A bloggerdíjjal járó kötelességem tehát az, hogy áruljak el 7 dolgot magamról. 7 = a misztikus szám: heten mint a gonoszok, a hét törpe, hét mesterlövész, hetedhét ország, hetedik érzék, hétmérföldes csizma, a hét napjai, hét szilvafa, hétfejű sárkány, hétfejű tündér, vagy ez már több, mint nyóc? Feltennék egy kérdést: biztosak vagytok benne, hogy nekem ezt meg kell tenni, nem féltek? Visszaolvastam, szörnyű…Ennyit beszélni a semmiről… Ah so:

1. INTERNETFÜGGŐ? VAGY MÉGSEM
   Egy zimankós hideg estén tavaly január körül azon kaptam magam, hogy az egyik belvárosi kerület, kerületi újsága szólított meg egy kapualjból. Már a Metrón, mint tudatlan, bizonyos gasztrobloggerekről olvastam. Persze lelkes használója voltam addig is az internetnek, ha keresnem kellett valamit mindig megtaláltam….. valahogy. Így meg nem is kell keresni, idejön az információ magától, csak válogatni kell belőle. Ha jól emlékszem meg volt benne említve talán három gasztroblogg: Chili és vanília, Malackaraj, és Fűszer és lélek.  Én, mint vén fejjel iskolapadot koptató, és éjjelente az internet segítségével mindenféle tanulási segédeszközöket kereső rákaptam a főzős, majd rajtuk keresztül a kézimunkás, lakberendezős, élménybeszámolós blogokra. Ha elfáradok, és ki kell néznem a fejemből, nálatok próbálkozom. Azóta „külföldön is jártam” úgy, hogy ki sem tettem a lábamat otthonról, s már finn és spanyol oldalakat is fordítottam a googleval, főleg receptet, meg kötést. Attól függetlenül próbálkoztam, hogy időm az zéró főzni is, meg kötni is…… Úgy gondolom, még nem vagyok függő, miért? Mert el tudok szakadni, akár több napra is, de az, hogy bárhol, s bármikor el tudok érni bárkit, még ma is döbbenettel tölt el. Könyörgöm lőjetek le ez még csak az első mondat kellett volna, hogy legyen……..
   
2. GRAFOMÁNIÁKUS, ÉS SZÓSZÁTYÁR
   Mint látjátok tíz ujjal, s vakon zúdítom mondanivalóimat, néha grafomániákusnak is hívom magam, a gyorsaság ára, hogy néha ha rosszul kattintok, eltüntetek mindent, majd másnap felsülök amikor a gyerekeim közlik, hogy egy előregondolt vágólapra mentéssel, vagy egyéb kétismeretlenes egyenlettel megúsztam volna a dolgot. Ne gondoljátok, hogy szóban hallgatag vagyok, néha úgy kell bokánrúgni, hogy más is érvényesüljön, persze ez is társaság, s körülményfüggő.
   
3. DOLGOZÓ, S TANULÓ NŐ:
   Dolgozom, s mellette intézem a család ügyeit, jelenleg alacsonyabb fokozaton, pedig nagyon szeretek főzni, a családommal lenni, művelődni, kirándulni, olvasni, zenét hallgatni, kézimunkázni. Az időhiányom oka, hogy jelenleg is tanulok, s ha a nap 48 órából állna akkor sem lenne elég, sajnos. Remélem meglesz az eredmény is, s hamarost kezembe lesz egy fekete borítású "papíros", (A PAPIROS, csak, hogy fetisizáljam egy kicsit) aminek borzasztóan fogok örülni, az azonban, hogy mire megyek vele, majd az idő vasfoga dönti el. Több lábon kell állni, ilyen a világ, számítani kell mindenre. Mindenesetre bár sokszor gondolok rá, hogy eldobom az összes jegyzetem, valahova a hátam mögé, ugyanakkor szeretem, mert tágul a látóköröm, és nagyon sokat profitáltam a tanulmányaimból
   
4. KIKAPCSOLÓDÁS, A NEKEM VALÓ:
   Ha kirándulásról van szó én is bárkivel, bármikor, s bárhová csak ki a városból, s legyen valami magasabb hely ahová el kell jutni. Imádom a hegyeket, itthon nagyon sok helyen jártam már, nagyon szeretem Sopron környékét, a Balatont és környékét, a Bakonyt, az északi hegyvidéket, Mátra, Bakony, Zemplén, az Őrséget, s még sorolhatnám. Az etalon hegyvidék ahol jártam az Tirol, szóval oxigén minden mennyiségben.
   
5. HÁROM POZITÍVUMOM (persze szerintem…..ez mindig szubjektív ugyebár):
   Szerintem…… igen magas a toleranciaszintem, (bár ha az ember hátán fát lehet vágni az nem is biztos, hogy olyan jó, …. neki) Ezen kívül empátiás készségem sem megvetendő, s úgy vélem megvan az a bizonyos hetedik érzék, no persze nem úgy, hogy rögtön vágom az ötöslottószámokat, sajnos nem így működik.
   
6. HOGY MONDJAK EGY PÁR NEGATÍVUMOT IS:
   Empatikus készségemen csorbát ejt az, hogy nem szeretem amikor a szomszéd hölgy üvöltözik a gyerekeivel, és a hajléktalanoknak sem tudok állandóan zsebpénzt adni (mondjuk ez utóbbi megoldhatatlan, hiszen naponta találkozom többel is, van olyan aki évek óta ugyanott kéreget, er-go lehetetlenség……..) Szóval nagyon hátadzik a borsóm a tehetetlenség érzéstől. Ezentúl megmosolyogni való dolgaim, hogy úútálok vasalni, néha direkt nem is találom meg a vasalót, de sajnos utánam hozzák (Anya kellene ez a farmer, Nyuszika megint nincs hosszú ujjú pólóm…) Aztán összekapom magam, s éjszakába nyúlva kivasalom az összegyűlt kupacot. Ezen kívül utolért a „cavintontnekibetegség”, pedig csak egy kissé szétszórt vagyok, ha kezembe veszek egy tollat, azt mindig nálam kell keresni, elért a „hol a szemüvegem”, vagy a „kifordulok a konyhából, belépek a szobába, majd kérdőjellé válik a fejem, mit is akartam? ...na menjünk vissza gyorsan hátha eszembe jut!”, szóval vannak ilyen effektusaim.
   
7. JÓ AZ ALVÓKÁM: vagyis mint a kirándulás, bárhol, bármikor le tudok menni alfába, akár reggel munkába menet a Metrón is, sőt még jobb hazafelé a Héven, egy párszor már túl is mentem a megállón.

Ígérem, legközelebb megpróbálom megfelezni magam, és abból még gyököt is vonok!