Remélem meg fogom tanulni, hogyan is lépjek be a saját blogomba, nem hittem volna, hogy az ember saját önnön maga korlátja tud lenni.
Most ismerkedem a szerkesztéssel, annyi sok fület próbáltam ki eddig, nem is emlékszem melyik mit jelent.
Ez a bejegyzés szerkesztő oldal is elég érdekes, nekem egy kissé kopasznak tűnik, s a "Link:" mellé is gondolom mit lehetne biggyeszteni, bár akkor nem értem a fejlécen lévő másik "Link" jelet. Na mindegy, a mai este még elgondolkodom rajta, mert már túl vagyok az éjféli kongatáson, s lám ez is lehet egy függőség. Valamely barátibb hátteret is találni szeretnék, annak viszont nagyon örülök, hogy az ELTE Természettudományi Karának kertjében készült (nagyobbik gyermek általi) tavalyi cseresznyevirágzás fotót sikerült beszerkesztenem kicsinyítéssel, kivágással, aláírással. (Na ilyet sem írok többet, mert minden hónapban módosítottam a hátteremet, -utólagos bejegyzés 2012. március 19-én,-)
Nem tudom Ti hogy vagytok vele, mennyire érzitek egyedül magatok a bejegyzések szerkesztése közben.
Egyelőre én úgy érzem levelezni fogok magammal, remélhetőleg ez a Titkos napló, ami a szó legszorosabb értelmében titkos azért tud örömet szerezni, ha másnak nem akkor nekem, saját magamnak, hogy önző énem is megmutassam.
Mindig úgy éreztem, túl sokat nem árulhatunk el magunkról, az egyfajta kivetkőzés, magamutogatás, önmagunk kifordítása, ami kikezdési felület, lehetőség másoknak.
Egy fajta odatartom az arcomat, üss meg feling, mely lehet jó és rossz értelmű is. Remélem bírni fogom a kritikákat is, s nem leszek túl szentimentális, vagy túl erősen szókimondó.
De a sok-sok fogalmazás, és írás amit eddig másoknál olvastam jelent annyit, hogy megismerhetővé válik az EMBER, aki gyengeségében is a legerősebb, s ezt értsétek szó szerint.
Szép álmokat mindenkinek!
Mariann voltam!
