2011. március 20.

Semmi extra, egy kis saláta, sajtos-sonkás pirítossal


Szerintetek?
Szerintem ágybólkirobbantó illatkavalkád. A színekről nem beszélnék, s a fotótudományom is hagy némely kívánnivalót maga után.
A gyerekeim szerint..... majd mindjárt, Anya most nem kérek, és fordulegyetalszikmég......... Azért délig elfogyott legalább a pirítós, a salátából meg az ebédhez is jutott.
MESE:
Egyszer régen, valamikor a múlt században jártam.....tunk....tünk  A TENGERNÉL...... hű, és ha....
Nevetséges, de idegen nyelvet nem beszélve (persze otthon jól megtanultuk az angol és német étlapolvasás rejtelmeit), s gyermekeink angolban bizonyost leköröztek minket, de hát mi voltunk a felnőttek, s a következőképpen kaptunk rendelésünk során görög salátát:
A hosszú étlapkiolvasás után a jól betanult tzadziki, muszaka, és pizza, valamint ügyesen a töltött tök kiválasztását követően történt...... Persze ezen utóbbit előbb szalvétára lerajzolta nekem a pincér, (egy Szász Endre veszett el benne), mert nem hitte el, hogy arra vágyom, és tudom is, hogy mit jelent.  Szóval elkezdtünk fennhangon morfondírozni, hogy a gyerekeknek is kellene még valami salátát választani oly sokszor kiejtve a gyerek és saláta szót, hogy a bájos, hosszúhajú, és szimpátikus fehéringes fiatalember a "gyerekeknek salátát" szókapcsolatot valahogy grek salat-nak értette, és lőn fényesség, és megelégedettség, igazi, lilahagymás, paradicsomos, pfefferonis, fetás finomságot hozott nekünk..... Nem tiltakoztunk, ismertük a mondást: VAK TYÚK IS TALÁL SZEMET. Hát mi találtunk, bearanyozni való finomságot.
Azóta a görög saláta  sűrűn szerepel az étlapunkon, s millió variációban elkészítve petrezselyemmel vagy nélküle, csak olajosan, vagy ecettel variálva ínycsiklandozóan csücsül a hűtőben halálára várva.
Persze a polipsalátát azóta nem nézem olyan nyálcsorgató kíváncsisággal, merthogy láttam száradni, vagy aszalódni a delikvens kis-polipokat a  vaskerítés tetején, legyekkel spékelve........
A mostani salátavariáció paradicsomos, tehénsajtos finomság így készült:
  • végy egy fél póréhagymát (2 db kb 15 centis) felkarikázva, majd sózd le,
  • darabolj rá legalább 8 db paradicsomot, (nem koktél, nagy-nagy paradicsomról van szó...)
  • szórd meg fehér kockázott tehénsajttal 10-15 dkg (olyan igazi piacos, só nélküli, nem feta),
  • majd az egészet öntsd nyakon 2-3 ek. olívaolajjal,
  • s a pikantéria kedvéért szórd meg tekerős színes borssal,
  • és ha nem tiltakozik a tömeg legalább egy kk. tárkonyecettel bolondítsd,
  • a tetejére vágj fel egy kis csokor zöldpetrezselymet,
  • néhány kavarás után a zárt műanyagedényben őrizd lakat alatt a hűtőben, mert ha ebédig kibírja akkor addig durmolt a család.... :):)
De ! Tényleg, nálunk magában is elfogy.
A mai saláta mellé való reggeli egyszerű pirítós kenyér, a tetején sonkára szórt póréhagyma, s reszelt trappista  volt, de a lényeg a salátában rejlik.

Zellerkrémleves hagymarobbantással

Ez egy nagy csoda, s fagyasztókiürítés, és hűtő alsó rekeszkiürítés nagyon jó eszköze.
A jutalom nagyon finom, nagyon könnyű, laktató, édesbús zellerízű, s nagyon gyors . És oly sokféleképp készíthető, lehet csupán a zellerre, s a krumplira is alapozni, én most megbolondítottam a fagyasztóban talált tavalyi apróra vágott, zacskózott zöldséggel, tehát a zellerleves most narancsszínűre sikeredett a répa miatt, de ízében így is a zeller dominált.

Az elkészítése egy csillagos, hiszen a hagymát meg kell pirítani kevés olajon (vagy robbantani....) ráönteni a formára vágott zellert én fél centi vastag, 3 centi hosszúra vágtam de ez semmit nem jelent, mert a végén úgyis trancsírozva lesz. Egy kicsit le kell pirítani, majd rászórni a púpozott evőkanál lisztet, felengedni 1-1,5 liter vízzel és beleönteni a többi zöldséget,  az apróra vágott krumplit, a fűszereket, úgy is mint só, színes bors, szárított zöldség és tovább főzni puhulásig.
Majd a kész levest meg kell támadni nagyon ügyesen egy botmixerrel, és pürésíteni.
Nem röhögni! Nem olyan könnyű ezt a műveletet fröccsenés-mentesen megoldani.
A kész levest a végén meg kell (igen KELL!!) szórni egy csokor friss petrezselyemzöldjével, és kockára vágott pirítóssal tálalni. Lehetne még gazdagítani reszelt sajttal is, én most kihagytam, így is gyomorbélelő finomság.

Hozzávalók: 

  • egy kevés olaj,
  • 1 ek. liszt,
  • 1-2 fej apróra vágott hagyma, (mondjuk az én csoportos hagymám)
  • egy nagy fej zellergumó,
  • 6-8 szem téli krumpli,
  • 2 maréknyi apróra vágott leveszöldség, úgy is mint sárgarépa és fehérrépa a fagyasztóból őrzött tavalyi is megteszi, (legalább megússzuk a többi pucolást), 
  • de ha nincs fagyasztott, vagy friss, akkor elég 2 ek szárított zöldség is, csak az íze miatt,
  • színes szemesbors darálva,
  • só,
  • tálaláskor a tetejére friss aprított petrezselyem, s kockára vágott pirítós
S a végeredmény a whaoooo és nyaminyami.

Szerintetek ez milyen hagyma? A múlt században kaptam Keresztapámtól, aki "csoportos hagymának hívja". S minden évben a maradék tavalyit kell elültetni. A nevelése a krumplihoz hasonló, vagyis ha szára kibújik, töltögetni kell földdombocskával és egy hagymából attól függően milyen nagy volt, úgy lesz 3-4-5, vagy több új hagyma. Nagyon jó télálló pincében kibírja ültetésig, vagy még tovább is. Remélem még sokáig meg tudom őrizni őket. Az interneten nézelődve salotta vagy mogyoróhagymához hasonlít, de lehet, hogy az is.

Belülről a "szent" csoportosom, .... vagy másom, mert a nevét sajnos nem tudom.
Nem fehér mint a rendes vereshagyma, s nem lila, mint a rendes lila hagyma, olyan öszvér.
Ízében is vegyes-felvágott, hiszen nem olyan erős, mint a rendes hagyma. Biztos vagyok benne, hogy valami művészneve van neki, csak még nem leltem rá.
És igen! Multifunkcionális, mert főzésre is nagyon megfelel, de lila hagyma helyett zsíros bucihoz, vagy máshoz is nagyon komálnivaló!
 
A "robbantás" hadművelet egy gyorsított dinsztelést jelent, vagyis a nagyon forró olajra öntött  hagymát egyszer megkeverjük és belerobbantunk (szó szerint robban, vigyázzzzzni a kifröccsenésre) 1-2 ek. vizet, esetleg ezek után lefedjük, s iszonyú gyorsan és szépen kifehéredik, s bármely pörkölt, vagy levesalapba nagyon szimpatikus. Azért is jó, 
mert garantáltan nem ég oda egyetlen hagymadarabka sem.

Főztem én ám második fogást is, csak ember tervez......, az elemek meg kifogynak, de semmi érdekes csak egy kis csirkepaprikás (lecsóval felengedve), finom galuskával, s tejföllel. Szóval ne bánkódjatok ezt bárki meg tudja főzni, pláne, hogy csak a google-ba kell beírni a varázsszót, s száz recept ugrik ki ropogósan, s szíves felhasználásra.


Vasárnapi kalácsunkat add meg nekünk óh .......

Tavasz van, s blogtársaim elkezdték sütni a szabadba való kürtőskalácsot, de nem ám parázson. Hol is? Természetesen tepsiben, s mindenféle guriga alufóliázott változatát felhasználva erre. Katánál (Tűpárna) láttam egy tepsire valót, a formából kiindulva talán WC-papírguriga lehet az alap befóliázva, s azon sültek állítva a szépségei.
Én is kedvet kaptam rá, Limara kenyértölcsére volt a kiindulópont, mert Ő!!! mindig feltalál valami újdonságot. Aztán eszembe jutott, a TUTI recept, s inkább megkerestem Szabolcsot, persze Őt is Limaránál lehet "beszerezni", s az ő videojátékából kiindulva alkottam valamit kisebb nagyobb sikerrel. Szerintem első próbálkozásnak megteszi.
Majd nyáron a szabadban, a hozzávaló kürtőskalácsfa már be lett szerezve, persze szerényen még csak két darab, de nagyáruházban is láttam már, tehát semmi elkeseredés.
Korábban már az egyik nagyáruház kifogyott zacskótározójából begyűjtöttem kemény 5 db papírhengert, s mivel nem volt elég mellétettem egy kéztörlőhengerből, s egy alufóliából megmentett papírhengert is. Mindezeket sk. elláttam alufóliával, majd a receptből megmentett vajjal átkentem őket. Sajnos hosszúságuk miatt én nem tudtam állítva sütni őket, mint Kata, de vajazott tepsiben elterülve (fektetve) is sikerrel jártam.

Limara és Szabolcs szerint a kürtőskalács:
  • 2,5 dkg élesztő, (Szabolcs szép emlékeim szerint 3 dkg-al készítette),
  • kb. 3 dl tej
  • 2 ek. cukor + 1 cs. vanillincukor (nekem volt otthon bourboni, hmmmm...)
  • 1/2 kg finomliszt (nekem felvett még pár evőkanállal),
  • 2 tojás + 2 tojás sárgája (a maradék fehérjék beleugrottak egy kis galuskatésztába),
  • 1 csipetnyi só,
  • 8 dkg vaj (a maradék 2 dkg-al a tepsik lettek kikenve, és a fóliázott papírhengerek),
    szórás:
    • 8 ek kristálycukor,
    • darált dió

A kenyérsütőgép dagasztójába rakjuk a tészta hozzávalóit, (a dagasztólapátok rúdjait, a lapátok ráhúzása előtt egy ek. olajjal meglocsoltam) természetesen az élesztőt megfuttatva a langyos tejben, majd a gép szépen végzi munkáját nélkülem..
Én aszerint, hogy lágy, vagy kemény a tészta tenni szoktam hozzá vagy folyadékot vagy még lisztet. Lisztezett gyúródeszkán kb 1 cm magasra ki kell nyújtani a tésztát, közben nagyon vigyázni, hogy vagy kellően olajos, vagy kellően lisztes legyen mind a gyúrótábla, mind a kezünk, mind a gyúróeszköz, különben percenkénti kézmosás, és ragacsleszedés a jutalom.

A végén még utána megkívánunk egy manikűrözést, csillogó körömlakkal.......
Ha pedig kellően felbosszantottuk már magunk a kelt tészta ragacsos mivoltán, és az asztal alá dobtuk a használaton kívüli tepsiket, s szilikonedényeket a sütőből, mert azoknak ott a tárolási helye, (sajnálom lakótelepi konyha.......), s a sütőt beizzítottuk 200 fokra, akkor jöhet a hadművelet.
Mégpedig az 1 cm-re kinyújtott tésztából kb. 1-1,5 cm-es csíkokat celebrálunk, majd megpróbáljuk eltépődés nélkül felapplikálni a vajas, fóliás gurigákra, melyek pihennek egy keveset a vajas tepsiben.
A hadművelet végén egyneműre gyúrjuk a kis kürtőskalácsokat, majd megpróbálkozunk a lehetetlennel, egy kis kristálycukrot és egy kis darált diót lehelünk a külsejére.
A végén mehet a sütőbe, én az addig bemelegedett gépezeten levettem a fokozatbeállítást 170-180-ra és lévén két tepsit raktam egymás alá adtam neki egy kis légkeverést.
A végén elmondhatom átestem a tűzkeresztségen, ami csak annyit jelent, hogy a leves és a főétel előtt jött a siserehad kóstolgatni, élén Mojszival a dzsungáriai törpével, ami minden vaníliaillatúnak jó barátja, s bármely csokoládéillatú finomsággal előcsalogatható a kis vackából mindenféle zörgések nélkül. (A zörgés csak annyit tesz, hogy ha nem tetszik neki valami akkor morog, s a hang mit kiad magából megfeleltethető egy zárlatos konnektor hangjának....., no akkor ujjakat behúzni!!!! Er-go, győztem!
 


A daráló dobozán látható a koromra utaló jel...., gyengébbek kedvéért, szegény nyamvadt pára csupán 45.-Ft-ba került, óh boldog békeidők..... :):)....
Csak egy kicsit volt nehéz széttekerni, a műveleteket követően, férfiúi segítséggel sikerült csak.
A diót a fagyasztóban altattam pucolva, így nem avasodott, s most a darálást követően üvegben a hűtőszekrényben várja nemes halálát egy reggeli vajas-mézes pirítós tetején.
Mondjuk fenyőméz? Vagy selyemfű?
Íme a gurigák még vajas bundájukat megelőző állapotban, büszke vagyok rájuk, bár ez még nem a teljes arzenál, s a végén csak nagyobb tepsikben fértek el a tésztával együtt.......

Végeredmény hipp-hipp és hurrá ! A láthatóan nagyobb példány a papírtörlőkendő gurigáján, a kisebbek az áruházi zöldségeszacskó papírhengerén váltak éhes siserehad martalékává.....
Mojszika, egy pár nappal a diós kalács hadműveletet megelőzően. Majd ha ráérek írok róla egy-két posztot. Nem, kell nagyon meglepődni, az ott egy  kagylóformájú csokibonbon. Néha én is elcsodálkozom mikre nem fanyalodik egy rágcsálóféle, pedig elhihetitek neki való finomság is van, mondjuk cékla chips. Hiába nagy ínyenc. Néha elgondolkodom mi lenne ha hosszabban szabadságolná magát a WC  papír-vidámparknak álcázott ketrecéből mondjuk a konyhába, egy kis csokiszagot követve........ Eddig háromszor már sikerült megszöknie, de a hírrel miszerint elbújik, bevackolja magát, s elő sem jön rejtekéből, majd végelgyengülésben elhalálozik, és csak a múmiáját találjuk meg majd valamelyik lakásfelújítás során én nem értenék egyet. A sokat szeretgetett, simogatott, finomságokkal csalogatott hörcsög igenis előcsalogatható. Igaz néhány 10-20-30 perc szépen kérést követően, de csak kibújt a konyhapult alól. Ha kérdeznétek akkor a válaszom nem... nem emlékszem milyen finomságot lengettem az orra előtt......