A trombita dícséretére

Köszönöm Titinek aki egy kicsit kivilágosított statisztika ügyben, saját kattintgatásaim ezentúl nem mutatja, de mi mindent lehet abban a statisztikában látni! Bele se tudok gondolni, a térkép meg egészen elgondolkodtatott.
Még egy utolsó receptet ideröppintek aztán elmegyek főzésügyileg (azért pletykálni csak fogok még) egy kicsit pihenni, én ilyen hétvégi főző vagyok. Viszont akkora megfelelési kényszert adott nekem ez a blognyitás, hogy megint alkottam valamit. Most altatom egy kicsit, hagyom hogy dolgozzon, (mármint a blog) s néha rácsodálkozom a statisztikára.

Trombitagombaszósz tésztával

Végy:

Egy zacskó fekete trombitagombát -aranyár 900.-Ft feletti,- (viszont a fele elég egy adaghoz, az pont egy marék, utána bezacskózni és a fagyasztóban altatni a többit)

1 fej hagyma,
2 evőkanál extra szűz olíva,
2-3 szál újhagyma,
2,5 dl joghurt,
2,5 dl főzőtejszín,
1 ek. étkezési keményítő,
pici só, és szines bors,
1/2 citrom,

s ha van akkor egy csomó apróra vágott petrezselyem,

Valamikor Eszternél olvastam a fekete trombitagombás nudli elkészítésének a módját, meg is vettem egy zacskó szárított gombát, s azóta is aszaltam a polcon, ám most kipróbáltam.
A szárított gombát lemosás után be kell áztatni, 30-40 percig húslében, vagy tejféleségben hogy megszívja magát, vagy sütőben kiszárítani törékenyre, és összetörni nagyon apróra.

Apróra vágott hagymát pirítottam, majd hozzáöntöttem a fél zacskó apróra vágott és a tejszínben áztatott trombitagombát aprítva a megfelelő áztatás után, (először tejföllel szerettem volna, de nem találtam a hűtőben), rotyogtattam egy kicsit, majd megkóstoltam mert az elbeszélések szerint a trombitagomba fűszeres ízű, színét nem veszti el, viszont bebarnítja a tejes ételt, és nagyon finom. Már a fűszerezés előtti íze is markánsan gombás íz. Nem volt itthon zöldpetrezselyem, ezért én gondoltam egyet és felaprítottam két vastagabb újhagymát és a gomba mellé szórtam, majd lassú tűzön rotyogtattam tovább. Nagyon hamar elkészül, a végén behabartam az 1 ek. étkezési keményítővel kikevert 2,5 dl  joghurttal. Mivel a keményítő 1-2 perc alatt sűrít, ez a mennyiség annyira elég, hogy selymesebb, szósszerű lesz tőle, viszont többet nem célszerű főzni, mert visszafolyósodik. Innen már gyorsan zajlottak az események. Először is a fehér tejtermékek a fekete gombától elnyerték világosbarna  színüket. Kóstolgatás után úgy döntöttem egy csipet só, és egy kis tekerés színes bors nem ronthat rajta. Majd lehúztam a tűzről és hagytam állni, egy keveset, majd belenyomtam egy fél citrom levét. Az egész művet a tésztával tálaltam, és bocsánat nem sűrűn használok parmezánt, de a reszelt pizzasajttal a tetején is mennyei íze lett.
A gomba nehéz ételnek mondható, mert sokáig emészti a szervezetünk, ezért az áztatásra, vagy elősütésre adott tanácsokat, ami a zacskón szerepel be kell tartani, különben szódabikarbónával fejezzük be a vasárnapot.

Botladozásom közzétéve

Rávilágítva a blogolás rejtelmeire, teljesen feleslegesen írtam újra a díjra vonatkozó bejegyzést,  mert a bejegyzések között megtaláltam elmentve piszkozatként az előzőt, meg az előzőt, (és persze teljesen más tartalmút) amiből állítólag kikattintva kiléptem és bodor módon abban a hitben leledzettem, hogy el is veszítettem.
Most már átérzem a "Jó pap is holtig tanul" mondás lényegét. Szóval a két piszkozatként mentett előző-előzőeket töröltem, mert már azt is tudok, és elvonulok innen egy kis időre, hagyom a többieket érvényesülni, és önmagamban ülepedni az eddig tanultakat. No és ehhez a bejegyzéshez nem kérnék kritikát, mert ismeritek a Cyranot: "Magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el!"

Kéksajtos pulyka joghurttal

Kéksajtos pulyka joghurttal

1/2 kg csontozott felső pulykacomb,
2 fej hagyma,
3 fokhagymagerezd,
1 paprika,
1 paradicsom,
2 evőkanál olaj (vagy kókuszzsír kimelegítve),
2 cm széles cikk kék sajt,
2 dl joghurt,
só, bors, szerecsendió

Nagyon egyszerű, megpirítjuk az olajon a hagymát, a kockára vágott pulykát kifehérítjük, majd beletesszük a kockára vágott, hámozott paradicsomot, a karikára vágott paprikát, fokhagymanyomóval a fokhagymát, a kockára vágott kék sajtot és fűszerezzük (kivéve a só). Rotyogtatva közepes, és kis lángon elkészítjük majd a végén utánafűszerezzük ekkor reszeljük bele a szerecsendiót, és sózzuk attól függően mennyire lesz sós a kék sajttól. Befejezésül még hozzárottyantunk 2 dl joghurtot is, idényben mehet bele a zöldpetrezselyem vagy esetleg apróra vágott snidling is a végén. Szárított zöldséggel párolt (először lepirítjuk, majd főzzük) barna rizzsel, és tzadzikivel tálaltam, amire a citromba áztatott lilahagymából tettem egy keveset. A rizst japánosítottam egy ici pici tárkonyecettel ízesítve a végén..... nem kellett volna, mert a gyerekeknek nem ízlett, bár megették. De ez nem jelent semmit, nekem ízlett. Viszont a tzadziki nagyon jól sikerült.

Tzadziki (fokhagymás uborkasaláta, joghurtal):

1-2 szál kígyóuborka,

3-4 fokhagyma szétnyomva,

2-3 dl joghurt,

apróra vágott zöldpetrezselyem,

só, bors 

Elkészítés:

Az ujjlevágós (fülbevalós Horst által hirdetett) gyaluval a legkisebb juliette betéttel lecsiszoljuk az uborkát, megsózzuk, szórunk rá szines borsot, majd 3 fokhagymát nyomunk rá és beletesszük a 2-3 dl joghurtot, és az apróra vágott zöldpetrezselymet. Közben tartózkodunk tőle, hogy elvérezzünk, esetleg ujbegyünkkel spékeljük meg az egyébként vega salátát. Nem tudom Ti hogyan vagytok ezzel a gyaluval, nekem mosogatáskor mindig bajom van vele, és ha nem törölgetem meg és zárom el rögtön biztos helyre, akkor a családom többi tagjának is. Olyan könnyen bele lehet nyúlni a kis késekbe, persze nem reszelés közben, akkor lehet hozzá használni a csuszimaszit, amibe beleszúrom a delikvens szétaprítani valót. A balesetek nem is mosogatáskor történnek, hanem utána, amikor kiveszem a szárítóból és el akarom törölgetni.....

Most hogy visszanéztem a fotót észre is vettem rajta az Achtung! ill. az Attention! feliratot. Szóval életveszélyre, és elvérzésre figyelem felhívva!

És a végén a "BŰN" amiről néha le kell szoknom, de eddig még mindig sikeresen visszaszoktam rá.

Szombati ebéd

Vegyes zöldségleves hajdinával, csípősen:

2-3 sárgarépa karikázva,
2-3 fehérrépa karikázva,
1/2 zeller laskára (csíkokra) vágva,
3-4 szem krumpli kockára vágva,
1-2 evőkanál olaj,
1 púpozott evőkanál liszt,
1-2 kisebb csoportos hagyma egészben,
3 gerezd fokhagyma,

1/2 erős zöldpaprika,

hajdina ízlés szerint, marokkal szórva,

3 evőkanál krumplipehely,

só, köménymag, színes bors, pirospaprika

Az olajon megfuttatjuk az evőkanál lisztet, majd egy evőkanál pirospaprikával egy teáskanál köménymaggal, sóval, tekerős színes borssal összekeverjük és bele rakjuk a felvágott és addig vízben tartott zöldségeket. Felforraljuk, majd beleszórunk egy marék hajdinát (vagy kettőt), először habot képez a tetején, majd az elfő. Amikor a  zöldségek, és a hajdina megpuhulnak behabarunk 3 evőkanál krumplipelyhet a leves forró levével, és belekeverjük egy rottyanást még kibírunk és készen is van, a csípős paprikát és a borsot a gyomorfájósok mellőzzék. Nagyon finom tél-végi gyógyleves, melegen fogyasztva, takonykór ellen nagyon hatásos és attól függően mennyire lesz sűrű a hajdinától válik gyomorbélelő finomsággá. Aki szereti kolbászkarikákat is tehet bele úgy még finomabb, csak akkor zsírosabb lesz a teteje, illetve ha nincs krumplipehely akkor lehet az elején a rántás lisztmennyiségével kompenzálni és nem 1 kanál liszttel kezdeni a főzést.
Én ezt a változatot nem olajjal, kókuszzsírral kezdtem, ami állítólag egészséges.

Csak úgy beszóltam röviden

Csak néhány régi bloggertől megkérdezném a statisztika azt is számolja, hogy hányszor nézem meg saját magam? Vagy azt nem számolja, ha magamra kattintok, belépés nélkül, ennyire intelligens a google blogger.com? Mert egy kicsit megdöbbentő nekem a 200-on felüli szám ott alul........ ????? Most hajnali 2 óra van, és kipróbáltam benne vagyok a blogba kilépéssel tudom becsukni, háromszor kiXeltem magam, majd visszakattintottam, és hárommal nőtt a statisztika alul.
Könyörgöm árulja el valaki, hogy lehet ezt elkerülni, mert ezek szerint olan hüle vok, hogy azt sem tudom hogyan kell belépnem a saját blogomba.

Mondjuk még azt sem néztem, hogy a kommentelések valahol számolva vannak-é, vagy sem, mármint számolva vannak, csak a nevek mellett nincs szám, hogy hanyadik komment..... Beszélek itt magamban, egy kissé öreges szokásaim lettek.....

Szépjóéjszakát minden éjjeli bagolynak aki szakdolgozatvédésre készül és épp kinéz a fejéből valahol messze, de csak egy ujjnyira tőlem.....

Díjak

Hálás köszönettel veszem, kaptam egy ajándékszettet, sorsolás útján, ezt itt baloldalt, a la: Mónitól.
A szettet Kata varrta, s Móni háttere a minta rajta. Azt még nem tudom, hogyan kapom meg, majd lelevelezem……

 
Azontúl még más öröm (csak egy betű a különbség az "üröm"-től, ugye?) is ért, belépésemet megtisztelve kaptam rögtön kettő bloggerdíjat, ezeket itt baloldalt: Aranyalmától.

Első dolgomat megtettem tehát lájkoltam (ezt így kell mondani?) a bloggjuk hivatkozását, sőt arra is rájöttem csekély próbálkozás után, hogy éppen a reám vonatkozó oldalakat csöppentsem ide, remélem jól és ügyesen megoldottam…….. Katával még túl is teljesítettem, de hát ő volt a kreatív személy, aki megvarrta azt a gyönyörűséget.

Szívet melengető érzés hipp-hipp, meg hurrá, meg whaoooo!

Azonban addig addig settenkedtem, míg a legbénább módon a saját blogomba írt köszönő sorokat szépen egy kattintással eltüntettem. Egy egész estét eltöltöttem vele, még tegnap, majd bosszankodva lefeküdtem. Sajnos most már tanulnom kellene, ezért bocsánat de egy köszönőlevélbe applikállak benneteket, mármint Mónit és Aranyalmát. Remélem ezért nincs harag.

Lányok köszönöm, és ha lenne egy pulpitusom, most mögüle sorolnám jótevőim nevét a Hudini, vagy Mojszi névre hallgató dzsungáriai törpehörcsögömmel zárva a sort!!! A szabályra nem emlékszem, mármint a bloggerdíj továbbküldésnél a minimum bloggerszámra, de Aranyalma 7 személynek küldte, hát én is így teszek. Azt még kigondolom, hogyan értesítsem a díjazottakat, de talán megtámadom őket egy bejegyzéssel és belájkolom nekik magamat. Hú ez nagyon szép mondat volt.

Íme a HETEK:

Azok a bloggerinák (annyi bloggerinót nem ismerek, hogy közülük is válasszak, persze), akiknek a díjat küldöm indokokkal. Én nem rónék senkire kötelezettséget, aki úgy érzi, hogy elég díjat kapott, vagyis nem gondolja, hogy leszárad a hüvelykujja, vagy a hüvelykujjáról a köröm, ha nem küldi tovább (valahogy így fogalmazott Naomihenger) az nyugodtan hagyja ki. Én, mint első alkalommal díjazott, most úgy éreztem, hogy kell. Tehát a teljesség igénye nélkül, csak úgy hirtelenjében, mert mindenkit nem sorolhatok fel sajnos:

1. Móninak, mert szeretni, és követni való, ahogy celebrálja az életüket --> Praktikák sok gyerekhez,
2. Gabócának, mert, mert, mert, tehát azért mert vállalja önmagát, mert imádom a szarkazmusát, és mert most valamiért ritkábban blogol -->  Naomihenger,
3. Limarának a sajtos hajtoványért, és a sok kelt tésztáért, amit kipróbáltam nála, no és Szabolcs videói amit feltett sem megvetendőek,
4. Gesztenyének aki először üdvözölt az éteren keresztül, csetléseim, botlásaim nézve, és persze nem utolsósorban azért, mert csokifüggő vagyok -->  Bonbonmánia, és a másik blogján meg túl sok kekszet találtam --> Gesztenye,
5. Emilinek, a szívet melengető naplóért, meg a három csemete kalandjaiért, és a világ legrosszabb tulajdonságáért amit érzek, ami az irigység… -->  Szabóemili,
6. Annak, akit még nem is ismerek, de most ebben a pillanatban, ahogy sorolom a díjazottjaimat, tett meg ismerősévé, és nagyon tetszik a látvány ahova kattintottam --> Mézeskalács,
7. Bardócz Évinek, mert szintén megosztja velünk a világ legcsodálatosabb szerepét --> Tündérmese, és azért mert nagyon szép munkái vannak -->  Évi műhelye. 

ÉS AKKOR AZ ÖNBONCOLÁS TITKOSÍTVA (Tudjátok a meséhez igazodva adok is meg nem is, jusson is, meg maradjon is magamból……)

A bloggerdíjjal járó kötelességem tehát az, hogy áruljak el 7 dolgot magamról. 7 = a misztikus szám: heten mint a gonoszok, a hét törpe, hét mesterlövész, hetedhét ország, hetedik érzék, hétmérföldes csizma, a hét napjai, hét szilvafa, hétfejű sárkány, hétfejű tündér, vagy ez már több, mint nyóc? Feltennék egy kérdést: biztosak vagytok benne, hogy nekem ezt meg kell tenni, nem féltek? Visszaolvastam, szörnyű…Ennyit beszélni a semmiről… Ah so:

1. INTERNETFÜGGŐ? VAGY MÉGSEM
   Egy zimankós hideg estén tavaly január körül azon kaptam magam, hogy az egyik belvárosi kerület, kerületi újsága szólított meg egy kapualjból. Már a Metrón, mint tudatlan, bizonyos gasztrobloggerekről olvastam. Persze lelkes használója voltam addig is az internetnek, ha keresnem kellett valamit mindig megtaláltam….. valahogy. Így meg nem is kell keresni, idejön az információ magától, csak válogatni kell belőle. Ha jól emlékszem meg volt benne említve talán három gasztroblogg: Chili és vanília, Malackaraj, és Fűszer és lélek.  Én, mint vén fejjel iskolapadot koptató, és éjjelente az internet segítségével mindenféle tanulási segédeszközöket kereső rákaptam a főzős, majd rajtuk keresztül a kézimunkás, lakberendezős, élménybeszámolós blogokra. Ha elfáradok, és ki kell néznem a fejemből, nálatok próbálkozom. Azóta „külföldön is jártam” úgy, hogy ki sem tettem a lábamat otthonról, s már finn és spanyol oldalakat is fordítottam a googleval, főleg receptet, meg kötést. Attól függetlenül próbálkoztam, hogy időm az zéró főzni is, meg kötni is…… Úgy gondolom, még nem vagyok függő, miért? Mert el tudok szakadni, akár több napra is, de az, hogy bárhol, s bármikor el tudok érni bárkit, még ma is döbbenettel tölt el. Könyörgöm lőjetek le ez még csak az első mondat kellett volna, hogy legyen……..
   
2. GRAFOMÁNIÁKUS, ÉS SZÓSZÁTYÁR
   Mint látjátok tíz ujjal, s vakon zúdítom mondanivalóimat, néha grafomániákusnak is hívom magam, a gyorsaság ára, hogy néha ha rosszul kattintok, eltüntetek mindent, majd másnap felsülök amikor a gyerekeim közlik, hogy egy előregondolt vágólapra mentéssel, vagy egyéb kétismeretlenes egyenlettel megúsztam volna a dolgot. Ne gondoljátok, hogy szóban hallgatag vagyok, néha úgy kell bokánrúgni, hogy más is érvényesüljön, persze ez is társaság, s körülményfüggő.
   
3. DOLGOZÓ, S TANULÓ NŐ:
   Dolgozom, s mellette intézem a család ügyeit, jelenleg alacsonyabb fokozaton, pedig nagyon szeretek főzni, a családommal lenni, művelődni, kirándulni, olvasni, zenét hallgatni, kézimunkázni. Az időhiányom oka, hogy jelenleg is tanulok, s ha a nap 48 órából állna akkor sem lenne elég, sajnos. Remélem meglesz az eredmény is, s hamarost kezembe lesz egy fekete borítású "papíros", (A PAPIROS, csak, hogy fetisizáljam egy kicsit) aminek borzasztóan fogok örülni, az azonban, hogy mire megyek vele, majd az idő vasfoga dönti el. Több lábon kell állni, ilyen a világ, számítani kell mindenre. Mindenesetre bár sokszor gondolok rá, hogy eldobom az összes jegyzetem, valahova a hátam mögé, ugyanakkor szeretem, mert tágul a látóköröm, és nagyon sokat profitáltam a tanulmányaimból
   
4. KIKAPCSOLÓDÁS, A NEKEM VALÓ:
   Ha kirándulásról van szó én is bárkivel, bármikor, s bárhová csak ki a városból, s legyen valami magasabb hely ahová el kell jutni. Imádom a hegyeket, itthon nagyon sok helyen jártam már, nagyon szeretem Sopron környékét, a Balatont és környékét, a Bakonyt, az északi hegyvidéket, Mátra, Bakony, Zemplén, az Őrséget, s még sorolhatnám. Az etalon hegyvidék ahol jártam az Tirol, szóval oxigén minden mennyiségben.
   
5. HÁROM POZITÍVUMOM (persze szerintem…..ez mindig szubjektív ugyebár):
   Szerintem…… igen magas a toleranciaszintem, (bár ha az ember hátán fát lehet vágni az nem is biztos, hogy olyan jó, …. neki) Ezen kívül empátiás készségem sem megvetendő, s úgy vélem megvan az a bizonyos hetedik érzék, no persze nem úgy, hogy rögtön vágom az ötöslottószámokat, sajnos nem így működik.
   
6. HOGY MONDJAK EGY PÁR NEGATÍVUMOT IS:
   Empatikus készségemen csorbát ejt az, hogy nem szeretem amikor a szomszéd hölgy üvöltözik a gyerekeivel, és a hajléktalanoknak sem tudok állandóan zsebpénzt adni (mondjuk ez utóbbi megoldhatatlan, hiszen naponta találkozom többel is, van olyan aki évek óta ugyanott kéreget, er-go lehetetlenség……..) Szóval nagyon hátadzik a borsóm a tehetetlenség érzéstől. Ezentúl megmosolyogni való dolgaim, hogy úútálok vasalni, néha direkt nem is találom meg a vasalót, de sajnos utánam hozzák (Anya kellene ez a farmer, Nyuszika megint nincs hosszú ujjú pólóm…) Aztán összekapom magam, s éjszakába nyúlva kivasalom az összegyűlt kupacot. Ezen kívül utolért a „cavintontnekibetegség”, pedig csak egy kissé szétszórt vagyok, ha kezembe veszek egy tollat, azt mindig nálam kell keresni, elért a „hol a szemüvegem”, vagy a „kifordulok a konyhából, belépek a szobába, majd kérdőjellé válik a fejem, mit is akartam? ...na menjünk vissza gyorsan hátha eszembe jut!”, szóval vannak ilyen effektusaim.
   
7. JÓ AZ ALVÓKÁM: vagyis mint a kirándulás, bárhol, bármikor le tudok menni alfába, akár reggel munkába menet a Metrón is, sőt még jobb hazafelé a Héven, egy párszor már túl is mentem a megállón.

Ígérem, legközelebb megpróbálom megfelezni magam, és abból még gyököt is vonok!