Sóskaszósz

Sóskaszósz Mariann módra

Megmosolyogtam múltkor Titit, aki nem igazán szereti a sóskát, mégis rendületlenül próbálkozott, s megírta hogyan. Kedves Titi  igazad van, a sóskához nem kell hagyma, de a bors se az ő fűszere. Nekem is van rossz emlékem, ami arról szólt, hogy nem állhattam fel addig a vasárnapi ebéd után, míg le nem gyűröm a sóskaszószt. Érdekesnek tartom, hogy mégsem okozott csömört ez a drákói szigor, igaz menzán nem voltam oda érte én sem.
Az én megoldásom egyszerű, bár lehet, hogy más is így készíti, a lényeg, hogy nekem nem passzol sem a tejszín, sem a tejföl hozzá, simán tejjel gyártom, persze Anyukám szerint mind a sóska, mind a spenót húsleves alapon a legjobb, de kinek a pap, kinek a papné. Szóval nekem a sóska és a spenót is jöhet, mirelit, vagy valóságos formájában is kész vagyok megenni, hidegen és melegen, akár petrezselymes krumpli mellé húshoz köretnek, akár szószként egy tükörtojással, mennyei manna.  Így tavasszal persze igyekszem a leveles fajtát elkapni. Szerintem a cukor arányát kell eltalálni, és minél többször készíti az ember annál finomabb lesz.
 
Hozzávalók:

• 1/2 kg sóska (vagy egy 40 dekás mirelit, csak azt előbb ki kell engedni)
• 2 ek olaj,
• 1 ek szárított leveszöldség (só nélkül, szóval nem vegeta)
• 1 tk só
• 3-4 ek cukor (vagy más édesítőszer),
• 4 dl tej
• 1 púpozott ek étkezési keményítő

A legtöbb gond a tisztítással van, a főzés már egy egyszerű bűvészművelet.
Tehát: a sóskát bő langyos vízben megfürdetjük, szépen lehúzzuk a száráról a levélkéket. A fürdetést legalább 3-4-szer megismételjük, a rossz részeket szívfájdalom nélkül kidobjuk, a lényeg, hogy minél kevesebb homok, csigaragacs, pókocska, fűszál, lóheredarab meg miegymás maradjon közötte.
Feltesszük a két evőkanál olajat egy jó mély teflonserpenyőbe, (vagy lábasba), ha forró beleszórjuk az evőkanálnyi szárított zöldséget majd rögtön ráültetjük a lecsöpögtetett, de azért kissé vizes sóskát. Megsózzuk, azért írtam 1 teáskanálnyit, mert valami mértékegységet csak kell megjelölni, én csak úgy szórom mint a zsíros bucira......
Majd egy pár barba trükkel állandó aláforgatással dinszteljük. Tehát, hogy jobban megmagyarázzuk az alul lévő sóskák összeesnek, azokat a hosszú, lapos fakanál aljával középre toljuk, majd fordítunk rajtuk, hogy szép sorban mindegyik levélke összeessen. Általában több részletben fér be a serpenyőbe (vagy fazékba) az egész mennyiség. Mikor a halálra ítélt levél mind összeesett, a lapos aljú fakanállal (amivel a palacsintát szoktuk fenékbe billenteni, hogy forduljon már) kb 1 cm-enként nyomunk egyet rajta, majd forgatjuk, és ha kellően apró a sóska, és nem szemtelenkedik ki közüle egy kósza sötét méregzöld fűszál sem (attól illik megszabadulni), akkor feleresztjük kb 3 dl tejjel és rottyanásig főzzük.
Az azt jelenti, hogy mint egy kis vulkán kezdi eregetni a pukikat magából, persze a kifröccsenést a gyors kavargatással, és a láng sűrű igazgatásával megpróbálhatjuk elkerülni. Tulajdonképpen egy vizes mosogatórongyot is illő odakészíteni, mert némely puki a persze ilyenkor fehér színű pólónkon landol, s attól gyorsan meg kell szabadulni, mert beszáradást követően túl sok fehérítőbe fog kerülni. (domestos, hypo, szóda, és testvérei.....)

Ha kellően ügyesek voltunk, gyorsan félrehúzzuk a kis vulkánunkat és bekeverjük a 3-4 evőkanál cukorhoz (ízlés szerinti a mennyiség, én most az aranyárban mért nyírfacukrot használtam), egy müzlis tálban zsonglőrködve hozzáadjuk a púpozott evőkanál étkezési keményítőt, egyneműsítjük és csomótlanítjuk, majd ráöntjük a maradék tejet, és kis koktélhabverővel felverjük.

Fazék vagy serpenyő tűzhelyre vissza, a massza újra rotyogós állapotba hozva, majd állandó kavargatás mellett belekeverjük a tejes étkezési keményítőt. Innen már csak egy perc kell, a lapos fakanállal sűrűn kevergetve, és kész, ha túl sűrű lenne akkor itt még emelhetjük a tej mennyiségét.

Ezek után lehet trombitálni a családnak, és a többi hozzávalóval elfogyasztani. Tulajdonképpen só nélküli szárított zöldséggel írtam, de szerintem ugyanilyen finom lesz a vegetával, vagy egy húsleveskockával is, csak akkor nem kell bele a só.

Bízzatok benne finom lesz! Majd ha ráérek és nem vizsgázom többet a leves típusú sóskaműveletet is megosztom veletek, pillanatnyilag azonban itt most bűnözök, pszt...........


A végén még megosztok veletek egy kis csodát is szeretett kerti nőszirmok, vagy más néven  íriszek képében.
Bár a fényképezőgép a lila színekkel nem igazán birkózott meg, a nősziromból olyan lehetetlen kék színű virág lett, szerintem így is egy csoda.

A kis titkolódzó....

Sárga írisz, imádom, tegnap becsukva hoztam haza, s lám mi lett belőle.