Mivel a negyedik emeleten tengetjük napjainkat, a fáraóhangyákon, s a húsra berepülő kamikaze darazsakon kívül, ősszel néhány fagyott poloska a teraszon, egyébként napozó óriásdarázs, vagy katicabogárka van a lajstromunkon.
Kutyán macskán nem gondolkodhatunk, hiszen nagyobbik gyerek allergiás, viszont olyan gimnáziumba járt anno, ahol kígyós, tengerimalacos, patkányos állatszobát tartottak a biológiatanárok, s a nyári szünet előtt némely érdeklődőre mindig sikerült rásózni egy-egy szőrmókot.
Aztán volt egy pár tengerimalacunk és aranyhörcsögünk, mert ezek ugye szaporák, pláne ha nem egy van belőlük, hanem párban érkeznek.....
Jelenleg egy azaz egy leány boldogít, Mojszika (álnéven Hudini, mert már háromszor a konyhapult mögül kellett kiimádkozni) a dzsungáriai törpe.
Mojszika 2011. áprilisban lesz egy éves és dzsungi létére igen intelligens. Csak az elején morgott, amikor hozzánk költözött, ami úgy hangzik, mintha zárlatos lenne a konnektor és akkor adja ki magából a dzsungáriai höri, ha nem tetszik neki valami. Azóta nagyon kézhez szokott, lehet simogatni, kimászik ha megkéred rá, és imádja a hasikóját. A képen látható, épp kajaosztás utáni hörcsögpofanövesztés alatti időszakban van. Egy sok aranyhörcsögöt kinevelt háromszintes fémketrec a lakhelye, amely réznek indult, de az évek során kiderült, hogy a sárga szín csak a máz rajta. A sok kis rágcsáló és a gondos tisztogatás patinássá tette a szentemet. Nem kell hozzá nagy szaktudás, csak hetente legalább 6 WC papírguriga, egy kókuszdió, sok forgács, szárított széna, hörcsögvatta, eledel, itató, gyümölcs, zöldség, és szeretgetés. Egy jó műanyag forgó is elkél, azért műanyag, mert a fémtől az őrület kergetné a családot, tudniillik egy jól nevelt hörcsög éjjel teker.....Jó néha bűnözök, és szívinfarktusra hajazva csokival csalom elő, és nevetek amikor ki akarja magát tolni a rácsok közül. Minden hörcsögünk(öm)nek különbözött az ízlése, volt amelyik a lisztkukacokat részesítette a legnagyobb előnyben, volt aki a macskafűért rajongott, volt aki inkább minden nap almát kapott, volt aki itatóból ivott, de volt olyan is, aki mogyoró-mogyoró-és-mogyoró szentháromságban leledzett.
A gyermek először egy hörcsögért könyörgött, majd egyre többet mesélt a csillagos homlokú, vörös bundájú tengerimalacról, aki nagyon szép.....
Egy szép nyári délután a konyhában vödörben fogadott Hamika. Kb.15 cm hosszú, és 10 cm széles, igen érdeklődő, zacskócsörgésre visítva forgolódó (ez az öröm jele, hátha kapok valamit....) malacka.
Neve irodalmi ihletésű: Shakespeare Hamletjéről lett elnevezve, no nem azért mert úgy nézett ki, mint egy dán királyfi, hanem azért, mert a "Hamlet" művésznéven a közértekben leledző extrudált rizspehelyről, vagy búzapehelyről lett elnevezve. Lehet, hogy ezzel etette a gyerek?
"Anya csak nálunk tölti a nyári szünidőt......" Ketrec, alom, szárított kaja, macskaalom, itató, külön törülköző, kutyasampon... No problem, csak egy takarítással több.
A ketrec a következőképpen almozódott, a sarkokban macskaalom (beszívja a nedvességet, és nem szagzik...), reája, 3-4 cm fenyőforgács, arra szárított széna, jó sok, hogy tudjon benne elterülni, elbújni, aludni, majd kapott egy kimustrált cserép vajtartó alját a répájának, salátájának, szárított kajájának. Kapott vizet, és boldogan visítozott, amikor zacskócsörgést hallott. Egy idő után óvintézkedésként a 8 cm magas alsó tálca felett folpackkal is körbetekertem a ketrecet, lévén oly nagy vircsaftot rendezett alomtúrás, forgás, ugrálás címén, hogy nem bírtam söprűvel. Vidám élet volt Hamikát lehetett fürdetni, -tudjátok, hogy a tengerimalac úszni is tud?, hát a miénk biztosan tudott,- meg kellett néha manikűrözni, lévén szép hosszú körmeik vannak a malackáknak, aztán néha meg kellett nyesni a fogait, mert ha túlnőnek (egyébként állandóan növésben lévő fogaik vannak) akkor nem tudnak enni, körömcsipesszel egész egyszerű volt, csak ki kellett peckelni két ujjal a szájacskáját, és vigyázni nehogy húst, vagy bajuszt érjen a csipeszvágó.
Meg lehetett szárítani hajszárítóval, olyankor kis türülközőjén sok sok kis ajándékként osztotta bogyóit, -szerintem egyszerűen csak beszart a félelemtől, vagy a gyönyörűségtől.... ezt nem tudtam megállapítani,-.
S nyáron rájöttünk, hogy Hamika univerzális, imádja a nyesett füvet, a lóherét, minden zöldségfélét, kutyatej levelét. Tartása egyszerű, s hálás, kisgyermekeknek nagy öröm, Anyukáknak egy kevés......... munka.
Kiváló háztartási hulladékfogyasztó a zöldségek héja, használaton kívüli szára terén. (Csak keményítő tartalmút nem lehetett neki adni, káposztát meg módjával felfúvódás miatt.) A Nagypapa szerkesztett neki a kertjében hulahopp karikából kisketrecet, melyet ide-oda húzva kis fűnyíróként működtette Hamikát.
Aztán lőn az ősz, s mi megszerettük, Hamika nem mehetett vissza, minden szülő így jár, aki valamely szőröset befogad a háztartásába. De ez még hagyján, Hamika nagyon egyedül érzi magát, had hozzak neki egy párt..... Jött haza az immár hetedikes anno... Nem, nem és nem, elég egy malac, minek még egy, hova tesszük, így is őrség kell ha nem vagyunk vele, stb. Mondanom sem kell süket fülekre találtak csapongó kiszólásaim.
Egy szép napon megérkezett Offika. Shakespeare-i név a Hamlethez képesti Offéliából ered. Itt már nem az extrudált keksz volt a névadó. De ha láttatok már gyeszorka tengerimalacot..... Offika kicsi volt, bántották a nagyok, feneke fehér, középen kis vörös, s a feje fekete, a fülei cakkosak, -gondolom megrágták,- s a története szomorú. Alig serdülten felcsinálta valami alfa hím, de a kismalacai megdöglöttek, s olyan szomorú volt. Anya..... a Tanárnő azt mondta jobb lesz ha hazaviszem, itt rosszul érzi magát. Na szép gondoltam, hazaküldenek a gyerekkel egy döglődő állatot aztán rendezhetünk temetést.
Szóval kaptunk egy alig malacot, alig lábakon, alig evéssel. Merthogy Offika szomorúan gubbasztott a sarokban. Mondanom sem kell csak én bánkódtam Hamika nagyon örült, vitustáncot járt, körbeszaglászta, vígan ropogtatta a sárgarépát előtte, ivott az itatóból, mutatta neki a lakását, s az elmaradhatatlan szagmintát is levette róla bizonyost. Offika tartózkodóan, hátsó fertállyal a ketrec sarka felé ácsorgott, s néha körberohant.
Megpróbálkoztam tisztává varázsolni.....
Ne tudjátok meg, a malacka valószínűen félelmében, vagy mert mindig kergette valaki az előző helyén aligha evett az utolsó napokban, fürdetés közben még nem, viszont hajszárítózásnál kiderült számomra, hogy tele van szegény sebbel, mindenütt a szőre alatt ujjnyi sebecskék....
Na itt a vég ez skorbut, vagy tengerimalac depresszió, mi a jó ...... kezdjek én egy ilyen selejttel.
El voltam keseredve, de a gyerekek nem oly régen voltak pelenkások még emlékeztem a hámosító krémre, s előkaptam egy neogranorman tubust.
Még az is eszembe jutott, hogy amikor Lassie hazatért, és úgy kellett bele életet lehelni, gazdája tojássárgáját nyomott le a torkán erősítésül.
Összekaptam magam, vettem a gyógyszertárban aszkorbinsavat, gyümölcscukrot és vettem egy mély levegőt, kikevertem tojássárgájával, s egy kis vízzel. Vagy három-négy napig ilyen kutyulmánnyal kínoztam szegényt, egy szemcseppentő pipettával erőszakoltam az ujjaimmal kifeszített szájába, így utólag már nevetségesen hangzik.
Nem hiszem, hogy ez mentette meg, és nem hallottam róla, hogy tengerimalacék fehérjét is ennének, tehát lehet, hogy a gyomrában nem tettem valami jót azzal a tojássárgájával Offikának.
Viszont a kétnaponta fürdetés a kutyasamponnal, és minden seb bekenése neogranormannal, valamint Hamika odaadó vidámsága, és vitustáncai csodát tett. Másnap már evett a nősténymalacunk is.
1-2 héten belül elkezdett javulni a szőre állapota, és Offika énekelt hajszárítózás közben.
Később már elég volt két három hetente fürdetni, amikor nagyon bekoszolódott a fehér hátsója.
 |
 |
Az ősök között lehetett hosszú szőrű malacka is, a nálunk megejtett második szülésből három kismalacka lett, egy vörös, egy fekete-fehér-vörös, és egy fehér-vörös, nagyon szépek voltak és ahogy az kell tengerimalacéknál fejnehezek, szóval olyan nevetségesek mert az egész testük egy nagy fej, négy kis mini lábbal, rögtön szaladnak, rögtön magot esznek, és rögtön visítoznak. Kevés ideig szopnak, de tulajdonképpen önellátóak, és iszonyúan gyorsan kamaszmalaccá nőnek, pár hét csak.
Közben hörcsögügyből kifolyólag, mert volt már egy Cukink is, sima barna rendes aranyhörcsög, szerintem egyetemi végzettséggel mert nagyon okos volt. Szóval megbarátkoztunk az állatkereskedővel, és simán átadtuk néhány hét nevelés után a malackákat, meg amikor volt hörcsöggyerek azt is. Kaptunk értük egy zsák magot.
 |
| Ugye milyen szép fényes? |
 |
| Offika pózol |
 |
| Új alomban de jó elterülni..... |
És lássatok csodát ez az aligmalac, akit úgy kellett szó szerint a halál torkából kiimádkozni bár rövid ideig boldogított minket (mert állítólag egy tengerimalac macskakort is megér úgy 12 évet) a többi malackánkhoz képest (a gyenge hímek) akik úgy 1,5 évig éltek, aztán benyaltak valami mérget felfúvódtak, és egy fél nap alatt odavoltak 4,5 évig élt. Kihalt mellőle vagy három társ. Legutoljára (mert a malacok minden alommal egyel több kismalacot szülnek) 5 kismalacot szült, de sajnos halva. Na utána még kb. 1 évig élt, de már nem mertünk neki párt szerezni, ez az 5 malac úgy kilapította, a szülés előtt teljes lapított körnek nézett ki a kis teste felülről.
Ennyit a malacokról. Nem.... nem kell több, nehogy küldjetek !!!
