Calcone, nem autentikus, de hosszúkás és isteni

A calcone-t nagyon szeretem, eddig azonbanritkán készítettem.

Ehhez a változathoz, ami inkább töltött szendvicsnek tűnik az ötletet a Liv Live blogból vettem, ott nagyon szépen kacsintgatott rám ez a mestermű, hát nekem így sikerült. Bár a mintablogban fagyasztott kenyértésztát használtak, mivel ez nálunk még nem elérhető, legalábbis nem tudok róla, így a tésztát is én gyúrtam. 
 

  

A tészta hozzávalói:

50 dkg vegyes liszt (legyen benne egy kevés teljes kiörlésű és legalább 25 dkg Bl 80-as)
2 dl tej
6 dkg vaj, vagy 2-3 ek. olaj (most olvasztott vajjal készült),
1-1,5 dl víz
(+ liszt a gyúráshoz)
1,5 teáskanál só
3 dkg élesztő

Belülre:

10-15 dkg szalámi,
10-15 dkg sonka, vagy párizsi,
20 dkg reszelt sajt,
egy nagy gömbölyű mozarella felszeletelve,
1 egész fej fokhagyma fokhagymanyomón átnyomva,
1 egész paradicsom szeletekre vágva,
3-4 szál újhagyma karikára vágva
oregano,
bazsalikom,
provenci fűszerkeverék 

közelről jól látszanak a tésztában a teljeskiörlésű szemecskék

Tálaláshoz:
nagyon jól megy hozzá a nyers ananász, és a jégcsapretek,
nekünk most kechupot nem is igényelt





 

A tésztát jó alaposan begyúrjuk, langyos helyen ruha alatt, vagy kelesztőtálban 1 óra hosszát kelesztjük, majd kb. 25 x 30 cm-es téglalapra nyújtjuk.
A téglalap közepére hosszában elrendezünk egy kevés felvágottat
10-15 dkg szalámit,
10-15 dkg sonkát,
reszelt sajtot, mozarella karikákat,
a zúzott fokhagymát közvetlenül a szalámi tetejére szétosztjuk,
majd jön a felvágott mozarella sajt, rá az újhagyma, és a sima reszelt sajt
a felvágott és sajt rétegek között fűszerezzük a szalámi rétegnél oregánóval, a mozarella rétegnél bazsalikommal, s a tetejére kevés provenci fűszerkeverékkel.
Majd a tészta két szélét középen vizes kézzel összeragasszuk, a két végét visszahajtjuk, és a tetejét lekenjük olajjal, majd rátesszük a tetejére a tepsi méretű teflonos sütűpapírt, két oldalt a tészta alá tűrjük, és ügyesen megfordítva a tepsire tesszük. Ekkor a sütőpapír kerül alulra, a tészta összeragasztott része, szintén alulra, s felül a szép sima része látszik, ami eddig természetesen alul volt.

A mostani, és felülre került tetejét lekenjük egy kis olajos tejjel, és a felforrósított sütőben szép pirosra sütjük. Sütési idő 20-25 perc 220°-on, ebből 10-15 perc légkeveréssel, vagy ha nincs légkeverés addig kell sütni, amíg szép színe nem lesz.

Amikor kész  egy vágódeszkán, vagy gyúródeszkán 7-8 részre szeleteljük recés késsel. Nem zavaró, hogy sütés közben kifolyt egy kis sajt, kifejezetten finom.

Legközelebb kétfelé veszem, úgy talán könyebb a tepsire rakni, de így is fenomenális méretű, és valami zavarbaejtően finom illatú, s ízű szendvizseink lettek. 
A sörretek, s a friss ananászkarika kifejezetten jól passzolt hozzá.

S a vendég azt mondta, olyan illatok vannak, mint valami nagyon jó olasz étteremben!
Ezt biztatásnak veszem, és legközelebb is elkészítem.

Perectésztából kifli

Illéskrisz sós négyesét vettem alapul, csak kevert lisztet használtam hozzá, s bár nekem nem sikerült 20-25 centis rudakat gyártani, örültem, a 12-14 centisnek is, nagyon finom lett, és igen hamar elfogyott.
Az íze a sós csíkoktól nagyon hasonlít a vásári perecre, ez az adag igen kiadós, nekem 32 db kifli lett belőle.

Már kétszer is megsütöttem, először kirándulni vittük, másodszor az egyik feléből gyerekeknek perec lett belőle.



Hozzávalók:
30 dkg Bl 80-as liszt,
30 dkg teljeskiörlésű liszt
40 dkg sima liszt  (de bizonyára nagyon jól kijön fele kenyérliszt, fele sima liszt összeállítással is),
1/2 l tej,
4 dkg élesztő,
2 ek. barna cukor,
1 ek. só,
1,5 dl-nyi olvasztott vaj vagy étolaj

Lekenéshez 1 tojás, és 2-3 evőkanál tej keveréke,

Tetejére sós máz: 3 ek rizsliszt, 2 ek só, és annyi víz, hogy folyós legyen.

A lisztet egy tálban összekeverem, az egyik sarkában alulra eldugom a sót, középre egy mélyedést túrok, és ebbe öntöm a langyos tejet, bele a cukrot, egy kicsi liszttel elkeverem és belemorzsolom az élesztőt. Hagyom felfutni, majd mehet bele az olvasztott vaj, és jól átgyúrom, míg a massza elválik a táltól, és a kezemtől, a végén már két kézzel is lehet gyúrni, majd konyharuhával letakarva langyos helyen a duplájára kelesztem, ez kb. 1 óra.

Kilisztezett deszkán jól átgyúrom (levegőtlenítem), majd felszabdalom a felezős technikával, először 2, majd 4, 8, 16, és 32 részre vágom.

A kis darabokat kinyújtom, szorosan feltekerem, és egy teflonos sütőpapírral bevont tepsibe sorakoztatom őket, 4-5 db-ot egymás mellé nem szorosan, de közel, hogy összenőjenek.

Újból konyharuhás letakarás és legalább fél órás kelesztés után, tollal lekenem a tetejüket a tojásos tejjel, és legalább  200 °-on sütöm míg egy kis színe lesz 20-30 perc kb. Majd kanállal széles rángatódzó áthúzásokkal megejtem a tetejére a sós mázból képzett csíkdíszítést, és még 2-3 percig légkeveréssel sütöm.

Nagyon finom. Illéskrisznek köszönöm!

Szombati ebéd

 Tejfölös,  édesköményleves, gazdagon

A kirándulós nap előtti főzés története, le vagyok nagyon maradva, nincs időm képet tölteni, remélem idén aktívabb tudok lenni, mert nagyon szeretek itt lenni veletek. Ötleteket lesni, új dolgokat kipróbálni nagyon izgalmas.
Limarától vettem az ötletet, ő tejszínnel, sóval borssal főzi.  KATTINTS IDE ÉS ELÉRED. 


 Az én receptem ehhez képest így alakult:

 Hozzávalók:

• 2 nagyobb édeskömény,
• 1 nagy fej vöröshagyma,
• 3 édes kiflikrumpli (10-15 dkg),
• egy púpos evőkanál szárított zöldségkeverék, /só, és tartósítószer nélkül/,
• 1 kanál mangalicazsír,
• 1,5 l víz,
• só
• 1 ek. barnacukor,
• 3 dl tejföl,
• 1 tojás sárgája, (ez adja a gazdagságot, és jó sűrítőanyag),
• fél citrom leve + citrom reszelt héja

Tálaláshoz: pirított kenyérkocka, és tökmagolajból (pumpkin oil) csurgatás (vagy nagyon finom mogyoróolaj, szőlőolaj, vagy olívaolaj) a tányérokba.

Még soha nem főztem, régóta kokettálok vele, és már annyi helyen lehet kapni, ezért kipróbáltam az alábbi változat szerint:
Az édesköményt csíkokra, a krumplit kockára vágjuk, az édeskömény zöld részéből félre tesszük az apróra vágott, kapornak kinéző részt a tetejére díszítésnek.
Az apróra vágott hagymát üvegesre robbantom a mangalicazsírban, majd hozzáadom az addig vízben ázott kruplit és édesköményt gyengén lecsepegtetve, megszórom a szárított zöldségkeverékkel és a sóval, majd az 1 ek. barnacukorral, és néhányszor átforgatom, hogy a cukor olvadjon, majd felengedem a vízzel és addig főzöm, míg a krumpli is megpuhul, ekkor botmixerrel egyneműsítem.
3 dl tejfölbe belereszelem a citrom héját és a fél citrom levét, hozzáadom  a tojás sárgáját, majd csomómentesre habverővel jól kikavarom és lassan a bugyogó leveshez keverem, kettőt rottyantok rajta, lehúzom a tűzről, és megszórom az apróra vágott édes kömény zöldjével.
Ezek után máris lehet tálalni.

Vélemények:
Család  kérdése, miszerint az "abból a finom levesből maradt-e még vacsorára?".
Szerintem: nagyon gazdag ízű, , -a tojás miatt akár lábadozó betegnek is ajánlható,- finom leves, kiérzik belőle a citrom és a tejföl savanyússága, és az édeskömény bocskorszíjillata. Imádnivaló, és másnap is finom.
A tetejére Limara ajánlására pupkim olajat csurgattam és pirítost adtam hozzá.
Nyami-nyami !!!

Laskagomba pörkölt
Egyszerű:
1/2 kg laskagomba,
1 nagy vöröshagyma,
1 fakanálnyi mangalicazsír,
1 fehér paprika,
1 erős paprika ,
1 nagy paradicsom,
1-2 teáskanál pirospaprika,
só, tekerős bors,
kávéscsészényi víz

A legegyszerűbb étel, egy szakácssipkás, ahogy szokták mondani nem is fogom túlragozni :
A gombát jól mosd meg, (az enyém egy kicsit földes volt a száránál) vágd a paprikával együtt csíkokra. A paradicsomot meghámozva kockázd.
A zsíron megfuttatod a hagymát (tudjátok robbantás), s ha üvegesre pirult beleöntöd a gombát a paprikával, paradicsommal, megszóród pirospaprikával, sózod és addig rotyogtatod, amíg a gomba meg nem puhul, ha nem túl lédús, akkor egy mokkáspohárnyi vizet lehet hozzáönteni.
Tésztával, vagy rizs körettel a legjobb, savanyúságot nem igénylő fogás.

Ez a "sport szelet" a la Mariann, 
a receptet innen vettem, s igazi rummal, -aromám nem volt, és ódzkodom tőle nagyon,- le is gyártottam. Jó szolgálatot tett fenn a hegytetőn kirándulás közben.
A vaj mennyiségéből lecsíptem és a tej mennyiségét bővítettem, szerintem 4 evőkanál cukor (az csak 12 dkg körül lehet) elég volt bőven bele.
Egyébként sem szeretem, ha valami túl geil, legyen csokis és rumos ízű, de ne az a túl cukros, valami...
 
KELLETT HOZZÁ:
1/2 kg darált háztartási keksz,
20 dkg vaj,
2,5 dl tej,
4 ek kakaópor,
4 ek. barnacukor (lehet púpozott is),
3-4 ek. rum
vaniliáscukor (ha lehet akkor feketemagos bourbon)

TETEJÉRE: 20 dkg vegyes csoki (ét és sima), 5 dkg vaj (vagy olaj)

A tejet egyneműre melegítjük a vajjal, cukrokkal, majd ha a cukor elolvadt beleöntünk 3-4 evőkanál rumot és a szitált kakaóporral jól kikevert kekszhez öntjük és kézzel egyneműsítjük.
Egy kicsit meleg feladat, piros lesz a tenyere tőle az embernek.
A rumból az alkohol véleményem szerint elpárolog, mert a tejes keverék már szinte forr, mikor hozáöntjük.

Az egész masszát teflonos sütőpapírral kibélelt, kb.25 x 25 cm-es sütőformába (nekem van egy ilyen kapcsos sütőformám) nyomkodjuk, hengereljük, és kitesszük (télen) a mínuszba hűlni. Vagy nyáron 2 órára a hűtőbe. Amikor meghűlt a vajjal felmelegített és egyneműsített csokoládéval bevonjuk, villával csíkozzuk. Kb. 1,5 cm magas lesz, valaki azt mondta a neten, hogy a sportszelet utánzata a sok keksz miatt, nem tudom, szerintem, kinek-kinek ízlése szerint, és ha elég rumot teszünk bele akkor egészen olyan lesz az íze.
A csokoládé tulajdonképpen már a felkenés közben is hűl, ezért még a végső dermedés előtt szép vonalakat húzhatunk a tetejére, hogy könnyebb legyen a végén szeletelni.
Másnaptól együk, akkor finomabb, mint langyosan kóstolgatni, mert megérnek az ízei.
Igazi kalóriabomba, kirándulásra igazán jó, de legközelebb családi kérésre valamilyen aszalt gyümölccsel és magokkal fogom dúsítani.

Túra

Hóesésben várom a tilosban járókat, mert a kilátóba egy alig vaslétrán tilos, és életveszélyes felmászni, nem értem miért nem teszik az egészet európaibbá, de minden topikon azt olvashatjuk, hogy alig megy kiránduló a Budapesthez legközelebb eső Börzsönybe, pedig higgyétek el, szép, és járható a túrista út, jók a jelzések, rengeteg a tájékoztató, és a történelmi eseményeket (sáncvárakról török előtti időkről) regélő tábla. Nem is olyan hosszú az út, a Csóványoshoz többféle úton el lehet érni, több tisztás és pihenőhely tarkítja a túrázóútvonalat, és még így télen is gyönyörű.

A Csóványos a Börzsöny legmagasabb hegycsúcsa 938 méteres magasságával, míg Magyarországon a 19.  magassága szerint. Pest és Nógrád megye határán fekszik. 

A mai napom a Magas-Börzsönyben telt. Hideg volt, néhol csúszós, és délutánra szakadó hó keletkezett. Láttam a Csehvár nyomait, erdei csuszkát, héját, varjút, és két vaddisznót is.
Ezen utóbbiak nem örültek annyira, hogy megvárják a fényképezőgépet, a csuszka viszont simán morzsázott a hegycsúcs turista asztalai között. Nagyon szép nap volt, érzem a lábaimban, és már csak a fülem fázik.... :) .

Most így másnap átolvasva javítottam rajta egy kicsit, mindig megcsúszik a kezem a simogatós egéren írás közben, és egy két bekezdés, félszó, vagy betű átugrik egészen máshová.
Megpróbálom emelt kézzel írni, hogy ez ne történjék meg.
Szóval túlvagyok a másnapon, a másnaposok fájdalmai nélkül, hazajöttem után megkérdezte a férjem fáj-e valamim. Hát én csak a hátsó combtájékot érzem, de az kifejezetten jótékony hatás. Köszönet a botoknak a karom sem fáj, és a térdem is viszi az összes lépcsőt a negyedik emeletig, (lefelé is) bár még kell ráaludnom 1-2 napot, hogy visszatöltődjék bele minden zselésítőanyag.
Tulajdonképpen egész jól bírtam, kb. 300 méterről indítottunk reggel 8 körül, úgy 13 körül értünk a 938 méteres csúcsra, néhol a fák  közé szorulva, menetelve, mert az út túl jeges volt.

Egészen jól bírtam, csak az utolsó fél órában kellett volna a cipőmet újra kötni, mert ilyenkor már lazul a bakancs fűzője és lefelé menet előrecsúszik a lábfej. Szóval a végére talp, és 1-2 lábujjfájdalom azért volt.
Érdekesség, hogy olyan 11 óráig csak egy párral találkoztunk, utána meg jött is ment is a nép, és sokan voltak kutyával. A kirándulás közben (ebben a zimankóban) legalább négy kutyasétáltató, kiránduló csoporttal találkoztunk. Máskor meg nem is látunk ebet, csak embert az erdőben.
Zsuzsi és Suba (egy fekete, és egy fehér puli) még kunyerálni sem volt rest, persze sűrűn mellénéztünk, és nem szóltunk bele a gazda dolgába, szegények juticsont kekszet kaptak, mi meg ettük a szalámit mellettük....
Fázni csak a kezem fázott, ha nem volt rajta kesztyű, egyébként is reggel jól beöltöztünk, kb. 10 órakor az egyik pulóvertől meg is kellett szabadulni, mert hát ebben a korban már jönnek-mennek a banyalázak... sajnos.

Csuszka morzsavadászaton

,

A "Hideghegy" c. filmre hajazó hóeséses gyönyörű háttér, vétek lett volna kihagyni.

Én most ezzel kívánok nektek B.U.É.K-ot! S elárulom ez a túra már régi vágyaim között szerepelt, így az első héten teljesült is!