ORDÍTÓS NYÚL

Ugye szép kék színű példány?

Akár húsvéti nyúlnak is kinevezhetnénk, pedig karácsonyi a szentem.
Ki sem nézitek belőle, hogy 2011. karácsonyán volt épp 21 éves, vagyis múlt századi példány a szentem.

Láttátok volna hogy ordított a lányom amikor megkapta. Majd egyszer sutyiba beszkennelem azt a karácsonyi csomagbontogatós fotót.

Amikor elkezdtem a blogírást és a grafomán áradatot első dolgomként megkérdeztem Aranyalmát (aki azóta blogot zárt) mivel lehetne megtölteni egy fáradt és mosáskárban, és macskaármányban senyvedő szegény szőrmók állatot.

Ugyanis volt egyszer egy Hunci, aki boldog macskaéveit a forgódobos mosógép nézegetésével, és működés közbeni ijesztgetésével, valamint sűrű gombeltekerésével töltötte. Vagyis annyira jó játék volt rá-ráugrálni a mosógépre, amikor tömött terhével forgott az a dob, ami kívülről látva csigavonalgént tetszelgett a cicus előtt. Az eredmény:  40 fokos mosásból lett 90 fokos mosás és egy ázott, és belsőségileg összeaszott öreg nyuszi.

Jelentem Muszmusz betegségéből kigyógyítva. A kézimunkaboltba vételeztem egy szatyornyi tölteléket, olyan vattaszerű, de mégsem vatta valamit amivel megtöltöttem nyuszikát, majd befoltoztam a hátát, és az összes szőrszálát akkurátus munkával fésűvel, szálanként kikeféltem, hogy jó bolyhos legyen a szentem.
Szinte új lett!
Nem?
Valaki, igaz inkognitóban, de azért egy kicsit örült neki... :)