 |
Korhelyleves cipóban, ugye milyen guszta? |
"Nyuszika szóljál amikor végzel a munkával és találkozzunk a Deák téren elviszlek valahova."
De jó gondoltam, de az ilyen kezdetű mondatoknak mindig az a vége, hogy valahol várakozom, majd megunom, majd még mindig várakozom, majd elindulok felfedezni, és beletrafálok a közepébe.
Egyszer valamikor még a hűvösebb időkben (2012.02.23.) volt itt Budapesten egy Gőzölgő Fesztivál, amire meghívást kaptam a páromtól, csak a meghívás titkos lévén nem tudtam hova megyek, megbeszéltük, hogy valahol megvárom, de az Mc-be nem tudtam beülni, mert félig tatarozták.
A Deák tér nem olyan nagy s a Gödör felé kisebb tömeggel valami fesztivál volt, várakozás közben áttértem arra az oldalra, megittam egy finom capuccinót, majd megkérdeztem telefonon, "már 20 perce várok, van itt egy fesztivál megnéztem, mikor jössz, hova menjek?"
 |
Na ki az az óriásnyuszi az óriásbögre mögött? |
Mire a férjem megszánt és közölte, még 15 perc, de kóstoljak meg valami finomat, mire odaér, mert tulajdonképpen ez a fesztivál volt a jól beirányzott cél. Magamtól még kétszer körbejártam, és vettem valami istentelenül finom helyben sült krumpli chipset csípős tunkolóval, -maga volt a bűn,- közben megérkezett a másik felem, s a chips maradékát elnyammogta, és vele is körbejártam. Végül úgy döntöttünk, befizetünk közösen egy cipólevesre. Nem emlékszem, hogy ettem-e valaha előtte, nekem kellemes csalódás volt, a korhelyleves minden cseppjét beszívta a kenyérből készült tányér oldala, és a jó szuttyos fehér kenyérbél nagyon etette magát, isteni volt. Kóstoltunk még forró csokit, én egy mentásat, a nyúltársam fehér csokis vaniliásat, és beruháztunk két mézre, egy kardamonos-repcés, és egy zsályás ízű lett a vadászat eredménye. Egyébként jó kis gasztronómia kiruccanás volt, a gőzgombócot már nem tudtam volna megkóstolni, de ilyen sok kávézót, és forró csokizót még nem láttam egy helyben az tuti.
Így másfél hónap után posztírás közben de jó is elkortyolgatni egy bögre teát belőle.
:)